Szerző: HaFr
2017.09.12.
Szent Istvánnal a magyar "nemzet" jelentőset veszített a szuverenitásából -- felvette a kereszténységet a korábbi pogány kultusszal szemben és elfogadta a pápa spirituális főségét, Liudolf (Bajor) Gizella révén elismerte a német-római császársággal való szövetség fontosságát. Megalkudott a jelennel a jövője érdekében.
A magyar királyság a legerősebb és a legbefolyásosabb az egész története során az Anjou-házi királyaink és Luxemburgi Zsigmond idején volt. Mintha ma Angela Merkelt választanánk miniszterelnöknek. (Az analógia persze nemcsak azért rossz, mert akkor nem választották az uralkodókat, hanem mert nem voltak a mai értelemben vett "nemzetek", amelyek felháborodtak volna egy ilyen választáson. Az államfő-kormányfő közötti meg nem felelés most másodlagos, a lényeg a mindenkori hatalmi centrum.)
Mint köztudott, jelentős királyunk, Hunyadi Mátyás, a mérvadó vélemények szerint román eredetű család sarja. Most akkor számítson az etnikuma, vagy ne számítson?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.