- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Nógrádi Gábor
2017.09.19.
A Megelőzni a jövőt című könyvem kétszáz írásából a Kézcsók Krúdynak című szöveg arról szól, hogy a politikusok kezet csókolhatnának a tegnapi és mai magyar íróknak, „ha a választókat meggyőző mondatok kacskaringóznak ki a szájukból. Ékesszólásuk, választékos szavaik, hatékony kifejezésmódjuk ott rejlik a magyar, vagy magyarra fordított versekben, regényekben Berzsenyi Dánieltől Esterházy Péterig, és így van ez akkor is, ha az említett szerzők, meg a többi illetékes száz nyelvművész műveit a megszólalók esetleg netán feltételezhetően nem is olvasták.”
Majd később így folytatódott a szöveg: „a politikusok olyan természetességgel használják céljaik érdekében ezt a nemzeti létet átitató, s elevenen tartó nyelvi kincset, mint a pék a kenyérsütéshez a lisztet.
A különbség csak annyi, hogy a pék kifizeti a liszt árát.
Tisztelt pénzosztó uraim, ott fent, nem kellene több forinttal támogatni a kultúrát? És azon belül is az irodalom megjelenési formáit könyvtől a tévéjátékokon át a filmekig? És azon túl is az olvasás fontosságát az oktatásban? És azon belül nem lehetne a pedagógusokat is ebbe az irányba lökdösni némi képzéssel meg kápéval?
Mindez akkor jutott eszembe, amikor az 1193 oldalas 2015-ös központi költségvetésben megszámlálhatatlanul sokszor találtam meg a „sport” szót, és persze a futballt is vagy tízszer, de egyszer sem a „könyvkiadás”, a „magyar irodalom” vagy az „olvasás” szavainkat.
No, most kérdés, hogy: miért publikálom „másodközlésben” ezeket a részleteket?
Végigfutottam keresőprogrammal a 2018-as költségvetési törvényjavaslat 334 oldalát.
Mi az eredmény?
Az irodalom szó egyszer bukkan fel. Az olvasás és a könyvkiadás egyszer sem. A sport szó kilencvenegyszer...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.