Szerző: Eszes Beáta
2017.09.12.
A Gépnarancs online hírportálon olvastam, hogy Ön tett – nagyon helyesen – a Párbeszéd nevében nyilatkozatot a párt Budapest, VII. kerületi képviselőjeként a Klauzál téri piacon árult Hitler-kép kapcsán.
A levelem célja, hogy megkérjem Önt, hogy a rendőrségtől kérjen magyarázatot az intézkedés mikéntjére és hiányára, válaszuk hiányában pedig menjen el addig a rendőrségi fórumig, amíg választ nem adnak, ugyanis a rendőrség köteles az állampolgárok politikai képviseletének beszámolni a nyilvánosságot különösen érintő ügyekben.
Üres pártnyilatkozatok lekövetés nélkül
Kérem, adjon majd a nyilvánosság számára tájékoztatást, hogy áll az ügy, a végkimenetelről is, ne maradjon ez a közleménye pusztán egy üres szólam. Ahogy mai napig nem tudjuk, miért éltette a Jobbik párt online tévéje, az N1TV Hitlert, hiába tett fel kérdést annak idején Karácsony Gergely Vona Gábornak, a választ sosem tudtuk meg. Egy korábbi pártközlemény, aminek semmi, de semmi eredménye és következménye nem lett.
Egyúttal engedje meg, hogy kommentáljam a közleményét. Ön a nagyobb hangsúlyt a kerület fideszes alpolgármester felelősségére helyezte, azzal érvelve, miként lehet egy önkormányzati piacon Hitler-képet árulni. Véleményem szerint ez populista megközelítés, ugyanis ilyesmit még rendőrség sem képes megelőzni. Ön hogy gondolta, minden piaci árus testi motozáson essen át a piacra belépés előtt? Ha igen, ez mennyiben lenne az önkormányzat feladata?
Létezik az ún. holokauszt-tagadási büntetőtörvényünk: a törvény megfogalmazása miatt nehézkesen, de erre az esetre húzható rá, amennyiben egy személyt ábrázoló képet nem tekintünk puszta tárgyi jelképnek, így Hitler portréja nem devalválódik önkényuralmi jelképpé. A tagadási törvény második része szól a tiltott önkényuralmi jelképek használatáról, a tagadáshoz képest kisebb bűntettnek, vétségnek számít, ám Hitler pozitív propagálása ennél súlyosabb.
Hitler képét kritikátlan, tehát nem történelmet demonstráló, azt oktató kontextusban árulni az Hitler idolként kezelését jelenti, ez pedig azt jelenti, hogy illető nincs tisztában a nemzeti szocializmus bűnének súlyával, azt relativizálja, sőt, semmibe veszi. Sajnos a hazai büntetőtörvényünk a népirtás felelőseinek éltetését nem fogalmazza meg a hivatkozott tagadási törvényben, míg a releváns német törvény erre is kitér, a felelősök éltetését tekinti legfőbb súlyú bűntettnek a népirtáshoz megfogalmazott viszonyunkban. Ám a fenti gondolatmenettel a relativizálásból ez is levezethető a magyar törvényszöveg alapján. Amennyiben a felelősök és ideológusok éltetése is meg lenne érthetően fogalmazva a törvényben, és nem csak a német politikai berendezkedést jelölő nemzeti szocializmusra, hanem a törvény eredeti céljának megfelelően, a holokauszt teljes európai, közte magyar eseményeire lenne vonatkoztatva, a magyar holokauszt politikai, ideológiai és döntéshozó felelőseinek sem szaporodna szobra és emléktáblája olyan könnyedén.
Véleményem és a törvény szerint bárki bármilyen nézetet vallhat, amíg azt nem a nagy nyilvánosságban teszi. A gond ott kezdődött a Klauzál téri piaci árus esetében, hogy észlelték is az általa árult Hitler-képet, mi több, egy vita során kiderült, az árus tisztában van azzal, mit képvisel Hitler, és nem érdekli a társadalmi felháborodás sem: ha csak perverzióból a zsebében hordja, az ő dolga. Történt rendőrségi bejelentés, innentől a hivatalos eljárás szempontjából ez rendőrségi ügy. Az esetet hatóságilag szankcionálni lehet, ez alapvetően nem a piac és az azt fenntartó önkormányzat dolga.
A legnagyobb gond a rendőrségi fellépés illetve annak hiánya volt: a rendőrségi bejelentővel, Vajnai Attilával – az Európai Baloldal - Munkáspárt 2006 elnökével – szemben indokolatlanul durva bánásmódot tanúsítottak, a földre teperték, egyúttal az árussal szemben el sem jártak. Utóbbi ok miatt az árus valószínűleg már nem azonosítható, amennyiben nem készült róla fotó, és nincs szerződéses viszonya a piaccal.
A rendőrségnek számot kell adnia, Vajnai mely fellépése miatt érezte úgy, hogy testi kényszerítéssel kell fellépni vele szemben, és ez miért akadályozta meg őket abban, hogy bármilyen általa tervezett demonstrációs aktusnál súlyosabb ügyben, egy bűncselekmény esetén kivizsgálást folytassanak le, holott a tudomásukra jutott egy ilyen épp a letepert bejelentő által. A holokauszt bűnének relativizálása 1-3 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.