Szerző: Kassai Zsigmond
2017.09.13.
...Ma Magyarországon ugyan a lakások közel kilencven százalékát a tulajdonos lakja, de így is van közel 900 ezer ember, akit közvetlenül érint a bérlakáspiac elszabadulása. Lakhatás tekintetében ők valószínűleg a legkiszolgáltatottabbak közé tartoznak.
Ahogy a tanulmánykötetből kiderül, az egyik súlyos problémát a lakásbérleti piac alulszabályozottsága jelenti. Az ide vonatkozó törvények például egyenrangú félnek tekintik a lakásbérlőt és a bérbeadót, holott a gyakorlatban ez a viszony könnyen beláthatóan aszimmetrikus. Míg a lakástulajdonost legrosszabb esetben is csak anyagi kár érheti, ha például a bérlő kárt okoz a lakásában vagy nem fizet, addig a bérlők túlnyomó többségének a lakhatása forog kockán, ha elveszti az otthonát, mondjuk mert hirtelen nincs munkája, és nem tud lakbért fizetni. Felmondás esetén értelemszerűen neki kell költöznie.
Megint csak probléma, hogy a jogszabályok nem ösztönzik a hosszútávú bérleti szerződések megkötését. Ami pedig mindkét félnek alacsonyabb kockázatot jelenthetne.
A lakástörvényben szabályozott felmondási idő túl alacsony: másfél hónap alatt új lakást találni igen komoly kihívás, pláne a jelenlegi piaci körülmények között. A rendszerváltás után a rossz szabályozás miatt a korábbi, hosszú távú és olcsó bérletek helyett az egyéves határozott idejű szerződések terjedtek el, ami mind a két félnek kedvezőtlen, hiszen sem a bérlő, sem a bérbeadó nem tud reálisan ennél hosszabb időre tervezni. Probléma még, hogy a lakáskarbantartással és felújítással kapcsolatos szabályok sem rendezettek. Megállapodás hiányában ezek a feladatok és költségek jogszabály szerint a bérlőt terhelik, ami egy rövidtávú szerződés esetén váratlan és nagy kiadásokat jelenthet az amúgy is kiszolgáltatott lakásbérlőnek...
Ahogy a tanulmánykötetből kiderül, az egyik súlyos problémát a lakásbérleti piac alulszabályozottsága jelenti. Az ide vonatkozó törvények például egyenrangú félnek tekintik a lakásbérlőt és a bérbeadót, holott a gyakorlatban ez a viszony könnyen beláthatóan aszimmetrikus. Míg a lakástulajdonost legrosszabb esetben is csak anyagi kár érheti, ha például a bérlő kárt okoz a lakásában vagy nem fizet, addig a bérlők túlnyomó többségének a lakhatása forog kockán, ha elveszti az otthonát, mondjuk mert hirtelen nincs munkája, és nem tud lakbért fizetni. Felmondás esetén értelemszerűen neki kell költöznie.
Megint csak probléma, hogy a jogszabályok nem ösztönzik a hosszútávú bérleti szerződések megkötését. Ami pedig mindkét félnek alacsonyabb kockázatot jelenthetne.
A lakástörvényben szabályozott felmondási idő túl alacsony: másfél hónap alatt új lakást találni igen komoly kihívás, pláne a jelenlegi piaci körülmények között. A rendszerváltás után a rossz szabályozás miatt a korábbi, hosszú távú és olcsó bérletek helyett az egyéves határozott idejű szerződések terjedtek el, ami mind a két félnek kedvezőtlen, hiszen sem a bérlő, sem a bérbeadó nem tud reálisan ennél hosszabb időre tervezni. Probléma még, hogy a lakáskarbantartással és felújítással kapcsolatos szabályok sem rendezettek. Megállapodás hiányában ezek a feladatok és költségek jogszabály szerint a bérlőt terhelik, ami egy rövidtávú szerződés esetén váratlan és nagy kiadásokat jelenthet az amúgy is kiszolgáltatott lakásbérlőnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.