Szerző: Határátkelő
2017.09.28.
Igazi sikersztori a mai, és nagyon sokat megértet abból, miért mennek külföldre azok, akik így döntenek. Igaz ez a magyarországi, és aztán az angliai részre is. A poszt legfontosabb mondata azonban így szól: „Minden visszajelzésből érzem, hogy becsülnek és szeretnek.” Márpedig ez ér annyit, ha nem többet, mint az anyagiak...
„Rendszeresen olvasom a Határátkelő leveleit és megérett bennem, hogy a magam/ magunk történetét is leírjam. Rám a rabszolgasors kivételével minden otthoni megbélyegzés igaz. Kalandvágy, gazdasági menekült, nyugodt életre vágyó polgár.
Milyen lenne az élet máshol?
Kezdem a nagyon távoli múltból. Gimnazista korom óta utazgattam széles e nagyvilágban. Minden egyes hazatérés Magyarországra boldogsággal töltött el, de minden utam ugyanakkor mély nyomokat hagyott bennem. Felfedeztem a másság szépségét és távoli népek kultúráját.
Gyakran megfordult a fejemben, milyen lenne az élet máshol. Izgatott a beilleszkedés gondolata, az új ízek, illatok, más tájak varázsa. Motoszkált bennem, hogy nyugdíjas éveimet máshol kellene leélnem.
Nem létezik, hogy csak ennyit szánt volna nekem az élet, hogy egy országban éljem le az életem. Ezzel túl sok mindentől fosztanám meg magam..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.