"NÁLAM MINDENKI VALAMIBEN A LEGJOBB, ÉS NEM BAJ, HA NEM A TANULÁSBAN"

HVG ONLINE - ÉLET + STÍLUS
Szerző: Czeglédi Fanni
2017.09.05.

Ott vannak a gyerekek, akiket imádok, ott van mögöttem a vezetőség, ezen felül meg „always look on the bright side of life!” – árulja el ars poeticáját Bodzsár Istvánné Zsuzsa tanítónő, aki három éve számos lapba bekerült, amikor pedagógusnap alkalmából osztálya a fogaskerekű hídjára kifeszített molinóval köszönte meg a munkáját. A Városmajori Gimnázium és a Kós Károly Általános Iskola tanítóját kérdeztük tanításról, módszerekről, a mai gyerekekről és a pálya nehézségeiről.

„Sokat gondolkodtam magamról, hogy mi is vagyok én. Szerintem GPS vagyok. A gyerek az autós. Azzal motiválom, hogy ha beül az autóba és el akar jutni A-ból B-be, én mutatom az utat, de azon neki kell végigmennie. Abban a pillanatban, hogy valami gáz van, újratervezek. Azt is megkérdezem tőle, hogy milyen úton akar eljutni. Gyorsan és teli kockázatokkal, vagy lassan és nézelődni szeretne? Rám mindig számíthat. Ez a tudat kell, hogy kísérje őt. De úgy is dönthet, hogy nincsen rám szüksége” – kezdi az alsósok Zsuzsa nénije, akit gyermekközpontú pedagógiai tevékenységéért nemrég Bárczy István-díjjal jutalmaztak.

Meséli, nem híve annak, hogy minél többet és többet tanuljanak a gyerekek. Abban hisz, hogy érdemes egyvalamire fókuszálni, de azt sok oldalról meg kell nézni. „Ha például a harmadikos olvasókönyvben elérkezünk a honfoglaláshoz, akkor nálam egy hétig ősmagyar tábor van. A gyerekeknek a padokból jurtákat kell építeniük, különböző tevékenységeket végeznek, van, aki állatokat gondoz. Behozzák a plüssállataikat, azokat lerakjuk valahol, és akinek van kedve, gondozza őket. Tudják, hogy mikor kell megfejniük a kecskét, mikor kell csutakolni a lovakat. Van, aki edényeket hoz, és főzőcskézni fog, van, aki fegyvereket, ékszereket készít. Érdekes, hogy tőlem teljesen függetlenül beindult a cserekereskedelem: »Figyelj, ha én adok neked egy láncot, akkor te adsz nekem öt nyílvesszőt?«”...

ITT OLVASHATÓ