MONDD MEG ORBÁNNAK, HOGY A SZEGÉNYSÉG NEM BŰN

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Adorján György
2017.09.15. 

Most már csak az a kérdés, hogy kik azok, akik vitték valamire. Netán azok, akiknek 1200 dolláros Louis Vuitton táskájuk van, meg Artemy nevű, csodaszép jachtjuk vagy akik svábhegyi lakást tudtak vásárolni 10 éves gyermeküknek, vagy akik nem egész egy esztendő alatt 600 millió baráti kölcsön szétosztására voltak képesek. 

„Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen, abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem”– mondta egykoron a süllyedő hajót lassan elhagyni készülő miniszter.

A senkit nem hagyunk az út szélén vakítása, és akinek semmije sincs lázári eszmei mondanivalója, meg a tarlósi emberlomtalanítás az alaptörvénybe való beemeléssel együtt igazolják, hogy az orbáni nemzeti együttműködés helyett a hajléktalanok országa lettünk Európában!

Valamikor az átkosban, a megboldogult kmk-s korszakban, amikor a közveszélyes munkakerülés miatt előállítottak embereket, amikor női és férfi munkásszállókon húzták meg magukat a saját tulajdonú fedél nélküliek, akkor sem voltak koldusok, vagy őket istápoló szociális munkások annyian, mint most...

ITT OLVASHATÓ