Szerző: Falus Ferenc
2017.09.07.
Az ismerősöm gyermekét felvették az orvosi egyetemre. Az ismerkedés a gólyatáborral kezdődött. A megérkezéskor rövidital, a folytatás rövidital, a tanács, hogy igyál többet, akkor nem leszel másnapos, majd igyál még, aztán a cél, hogy ne emlékezz semmire. Közben gólya himnuszt kell tanulni, meg sokszor elénekelni, és persze közben inni. A vers erősen hímsoviniszta, szexuális aktivitásra biztató, a résztvevők, ivók, éneklők legalább fele nő. Ez nem zavarja őket, vagy az alkalmazkodási kényszer, vagy én nem tudom mi teszi, de tűrik ezt. A szöveg trágár, ráadásul minden más karra járót lealáz. A gólyák között statisztikai valószínűség szerint kell lennie homoszexuálisnak is, akiket külön megszégyenít az ismételgetett dal. Ki fizeti a piát? Az idősebb orvostanhallgató szervezők, vagy más? Nem tudom. Forog a gyomrom a gondolattól, hogy újabban így szocializálják az orvostanhallgatókat (is?) az egyetemhez. Sajnos a négy orvosegyetem között ebben sincs nagy különbség. A külföldi hallgatóknak szerveznek-e gólyatábort, és ha igen, akkor ott milyen program van? Én is szerveztem gólyatábort egyetemista koromban, de akkor ott a közösségépítésről szólt a program. Mi sem voltunk jobbak, sem önzetlenebbek, mint a mostani egyetemisták.
Röhej, hogy egyáltalán erről kell gondolkodni. Amikor én még kissrác voltam, akkor nem kizárólag pénzt akartunk keresni. Szenvedést akartunk enyhíteni, gyógyítani és a végzés után olyan helyre kerülni, ahol az életre szóló tudás alapjait lehet megszerezni. TANÁROK mellé szerettünk volna kerülni, ezekért a helyekért volt verseny. Tanulni, megtanulni, hogy hogyan kell ORVOSKÉNT használni a tudást, amit az egyetemen szereztünk. A kérdés ilyenkor nem a fizetés, nem a megélhetés volt, hanem az, hogy meddig maradhatok ott, be tudok-e kerülni az iskolába a tanítványok közé. Méltó leszek-e rá? Ez volt az életpálya modell. A mester büszke lehetett főorvossá lett tanítványaira, akik addigra persze jól is kerestek. Igaz, ez nem volt gondtalan jövedelem, mert a kórházi fizetés - főleg a sebészi szakmáknál - elhanyagolható volt a betegektől és a gyógyszergyáraktól kapott juttatások mellett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.