Szerző: Ansinn
2017.09.18.
Azt, aki abban a hitben tartotta a hosszú lejáratú hitelek felvevőit, hogy pár év múlva – az aktuálishoz közeli árfolyamon, +/- 10%-ról volt szó – úgyis belépünk az eurózónába, és ezzel megszűnik az árfolyamkockázat. (A svájci frank vs. euró árfolyam drasztikus elmozdulására senki nem számított.) Azután kormányváltás jött, a programot törölték, a forintárfolyam meg arra szolgált, hogy gyengülésével a Magyar Nemzeti Bank csinos nyereségre tegyen szert, amit kivihetett alapítványaiba, és azok – emlékszünk, mert felejthetetlen – így elvesztették közpénz jellegüket.
A rövid történelmi összefoglaló azért kellett, mert most hirtelen megint fellobbant a vita: érdemes-e lecserélnünk a forintunkat euróra. A Polgári Világ nevű új párt aláírásgyűjtése indította el. Persze, rögtön tudni lehetett, hogy ez nem népszavazási kérdés – ennyit a politikai hozzáértésükről -, de a témát mégis felkapta a közbeszéd és a szakma. Itt egy ellenző és itt egy támogató vélemény a komolyabbak közül.
A dolog azután Jean-Claude Juncker unió helyzetét értékelő szeptemberi beszéde miatt komolyra fordult. Az Európai Bizottság elnöke – sok fontos kijelentés mellett – arról beszélt, hogy szeretné, ha 2019-re minden uniós tagország csatlakozna az euróövezethez. Erre ismét lendületet kapott nálunk az euróvita.
A nézetek alapvetően akörül csapnak össze, hogy az önálló monetáris politikáról történő lemondás mennyire hátrányos Magyarország számára, illetve, hogy milyen árfolyamon – erős, vagy gyenge forinttal – célszerű-e meglépni a bevezetést, ha meglépjük. A részletekbe nem mennék bele, akit az ilyesmi érdekel, az úgyis követi.
Amire felhívnám a figyelmet, az az, hogy minden nézet szerint a különféle monetáris és fiskális politikai eszközök megfelelő kombinációja – az ún. optimális policy mix – teszi lehetővé, hogy a gazdaság szereplői versenyképességüket megőrizve, esetleg javítva lépjenek be a közös pénz zónájába, hibák esetén viszont szörnyű vég vár rájuk. És persze minden nézet képviselője pontosan tudja, hogy csakis az ő általa javasolt megoldás lehet nyerő. Igen, mintha csak kedvenc képregényünk elevenedne meg, csupán a ruhák és az eszközök mások, a gondolat ugyanaz.
Ennyi okos, magas makroelméleti tudás mellett én csak igen óvatosan merek belecincogni a vitába. De mégis megteszem. Optimális valutaövezetek meg külgazdasági versenyképességi mutatók vizsgálata, meg az eurózóna mint politikai értékközösség szemlélete közben mintha kissé elsikkadna, hogy mire is való a pénz. Pedig sokan tanultuk azt a bizonyos öt funkciót....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.