MENJ KÜLFÖLDRE, BULI LESZ, MONDTÁK

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.09.19.

Ha valaki gyerekkorától a külföldi életre vágyik, ráadásul össze is jön neki, és „csak ide, a szomszédba” Bécsbe költözik, akkor az ember azt gondolná, különösebb probléma nem adódhat. Pedig bizonyos szempontból, szinte mindegy, hogy 200 vagy 20 ezer km-re költözöl, a határátkelés attól még az marad, annak minden kihívásával együtt.

„Én mindig is nagyon nemzetközinek tartottam magam. Amióta az eszemet tudom, külföldre vágytam. Ami elsőre furán hangzik, hiszen az én hátteremmel – kárpátaljai magyarként – már a saját hazám is külföldi volt egy ideig, legalábbis papíron. 

Emlékszem, ahogy kiskoromban elterveztem, hogy majd angol TV csatornákat nézve lesz tökéletes angoltudásom, mint senki másnak. A kérdés csak az volt, mennyi idő, hisz’ menni akartam, és különben is mindig olyan admegurammarazonnal típus voltam. 

Szóval ott álltam, két évnyi nemzetközi munkakörnyezetben szerzett tapasztalattal, az angol szakos diplomámmal, 25 doboz között a budapesti albérletem közepén, és majd kicsattantam a boldogságtól, hogy végre elindulok. 

A hitetlenkedés 

Izgalomtól csillogó szemekkel nevettem ki azokat, akik mondták, van egy ismerősük, kiskutyájuk, kismacskájuk, akármijük Bécsben, hiszen minek nekem az, eddig is megálltam a saját lábamon, ezután is menni fog. 

Különben is, engem nem abból a fából faragtak, aki segítséget kér, vagy sajnálni kell. Költöztem már többször, igaz, nem külföldre. Jól tudok angolul, és dolgoztam már legalább negyven különböző állampolgárságú emberrel. 

Take it easy, olyan lesz, mint az egyszeregy - gondoltam én, bár mondták már többször, hogy naiv vagyok. Lehet, komolyan kellene néha vennem mások véleményét. De csak néha, persze..."

ITT OLVASHATÓ