Szerző: HAJBA FERENC
2017.09.25.
Az Európa nagyvárosait összekötő éjszakai vonatoknak nemük van. Vonatnemük. Az EuroNight hivatalosan „minőségi éjszakai vonatnem”. A Budapestről indulók közül a legismertebb talán a Wiener Walzer, de az utóbbi évtizedek magyar történetében nagyobb szerep jutott a Münchenbe közlekedő másik operettszerelvénynek, a Kálmán Imrének. Felültünk egy vasárnap esti vonatra.
A kilencvenes évek legelején a kelet-európai szegénység próbált meg fölkapaszkodni az újrakezdés nyugati szerelvényeire. Ezrek jöttek Romániából, Bulgáriából, Kis-Jugoszláviából, Ukrajnából, Törökországból. Megbújtak a mindig zsúfolt Kálmán Imre EuroNight mosdójának padlásterében, de akadtak merészebbek is:
volt, aki a kocsi aljára kötözte föl magát, és a csattogó kerekek fölött jutott el Hegyeshalomig, ahol aztán felfedezték és visszafordították.
Nem Magyarországon akartak letelepedni az illegálisan érkezők, csak rajtunk keresztül vezetett az útjuk Ausztriába és Németországba. Ezen a szerelvényen akart Németországba jutni az a férfi is, akit süketnémaként fogtak el Hegyeshalomban. A határőrök vittek neki jeltolmácsot, de nem ismerte a jeleket. Csak kövön volt hajlandó aludni, és kizárólag kenyeret vett magához. Nagy nehezen kiderült, hogy Szarajevóból jött, a szeme láttára lőtték agyon a családját, ettől kapott sokkot. A Vöröskereszt közreműködésével Svájcba vitték gyógykezelésre. Ne is próbáljunk meg belegondolni abba, mi lett volna a sorsa, ha mostanában kapják el „migránsként” Magyarországon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.