Szerző: HaFr
2017.09.04.
Ha régebben valaki a kutatási igazgató címet viselte, annak kijárt ismeretlenül is az autoritás iránti tisztelet. Ez még azelőtt volt, hogy Schmidt Mária volt a Terror Háza főigazgatója és Békés Márton a kutatási igazgató. Az utóbbi nemrég interjút adott a valaha tudósnak indult G. Fodor Gábornak, aki ma egy heccportált jegyez, hogy fáklyát dobjon a gondolkodása kútjába. "Mi" (én) belenéztünk ebbe a kútba és nem akartunk volna a fáklya lenni.
Az interjú vezértémája Békés gerillaként való önmeghatározása -- miközben az establishment legeslegközepében ül, ami pontosan mutatja az interjú egészének értelmét: úgy gerilla ő, ahogy forradalom van, és ahogy a riporter és interjúalany közös főnöke, Orbán, megvédi "a magyar embereket". Persze "győzött a forradalom", jegyzik meg pajtáskodva, innen a gerillák keserű sorsa, hogy ti. az establishment részévé válnak, de mivel se forradalom nincs valójában, se Békés nem volt soha gerilla, nemcsak az establishment legeslegközepébe enged bepillantást a bedobott fáklya, hanem a rezsim gondolkodásának közepébe is: a szavaknak semmi értelmük, csak a hatalom számít.
Elhangoznak kultikus nevek, Nietzsche, Cioran, Che Guevara és Mao, az egész létet láthatóan a forradalmiság (nem túl míves) romantikája lengi be, nem számít, melyik "hősünk" honnan jön, hova megy, hogy az egyik valóban valaki (bár a megértése éppen nem szavatolt a 888. hu és a Terror Háza köreiben), a másik bevallottan lelkes "hitlerista", a Vasgárda szellemi patrónusa, a harmadikat -- végre egy valódi gyilkost -- pechére közvetetten a kommunista establishment tette el láb alól, a negyedik pedig a történelem Top 5 tömeggyilkosának egyike -- a lényeg a konfúzus Ersatz romantika: a beismerten feltartóztathatatlan liberális világrenddel szembeni harc. Ebből a perspektívából érthető, hogy "Che Guevera ma Viktor-pólót" hordana, hiszen -- ahogy Cioran mondta a "hosszú kések éjszakája" nevű náci belharcot kommentálva: "vajon mit vesztett az emberiség azzal, hogy néhány őrültet elvittek" -- nyilván megéri az a veszteség is, amit Orbán országlása jelent életekben, sorsokban, perspektívákban, ha közben "megvédi" a magyarságot. Az emberek az ügyért, "a mozgalom minden, a végcél semmi" -- nem ismeretlen ez a logika az utóbbi kétszáz-ötven év kollektivista praxisából. Mi is ebben a "konzervatív", bár szubkultúrának szubkultúra (nagyon szub-)? A fecsegő urak természetesen nincsenek tisztában a saját pedigréjükkel, ami egyszerűen etno-nacionalista. Igaz, hogy a konzervatívval összekeverni ezt az európai félperifériák kedvenc aránytévesztése, de hát hát azért mi hadd húzzuk meg itt a világos határvonalat a jobboldali csőcselék "kultúrája" és az európai civilizáció védelme között. Elég nehéz ez utóbbi is önmagában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.