LOVASI: TULAJDONKÉPPEN ITT PÉNZMOSÁS FOLYIK (INTERJÚ)

STENK BLOG
Szerző: HAÁSZ JÁNOS - INKEI BENCE
2017.09.21.

Magyarországon nem valódi piaci alapon működik a könnyűzene, és bár most látszólag pezsgő kulturális élet van, a lufi le fog ereszteni – mondja Lovasi András. A Kispál és a Borz egykori, a Kiscsillag jelenlegi frontembere novemberben Lovasi 50 címen nagyszabású ülős koncertet tart. Hogyan jutott el a Fekete Lyuktól a színházasabb, szünettel megszakított nagykoncertig, mi a helyzet Tusványossal, és mi lesz Orfűvel a Kispál zenekar nélkül? Interjú.

Ötvenéves korára intézménnyé válik az ember? A Kossuth-díj kapcsán is mondtad, hogy attól olyan bácsi lesz, aki megkapja.

Mostanában visszafogottabb életet élek, nem nagyon járok kocsmákba, fesztiválokon se nagyon maradok ott, szóval nem tudom, hogy reflektálnak rám. De nem hiszem, hogy intézménynek kéne nyilvánítani – meg hát ki a fene akar intézmény lenni? Az nem olyan jó érzés. Egyébként is, a most regnáló vagy feltűnő zenekaroknál egy-két pályatársam hatását ugyanúgy lehet látni. De persze ahogy például a maga műfajában a Tankcsapda egy lenyomat, úgy a mi műfajunkban lehet látni a nyomait annak, hogy mi voltunk, vagyunk. Azt a fajta közösségi aktivitást, ami bennem volt akár négy-öt évvel ezelőtt is, hogy kiadót csináltam, meg hogy volt egyfajta alkotói-szellemi holdudvara az egésznek, meguntam. Meg hát abban látom a hatásomat, amit például épp nálatok olvastam egy blogban, hogy ki a popzene tíz legkártékonyabb embere.

Hogy ott van a Lovasi-lenyomat a magyar zenén, azzal nemcsak a műfajra gondolok, hanem arra is, hogy a vidéki zenekaroknak a nyolcvanas évekig nemigen sikerült megjelenniük a könnyűzene élvonalában. Aztán jöttetek ti.

A nyolcvanas években tényleg volt ilyen toposz, hogy csak az Eddának sikerült Miskolcról. De ez nem maradt így. A debreceni Tankcsapda, a szombathelyi Anima vagy az alapvetően dunaújvárosi Quimby nagyjából velünk együtt indult. Szóval a kilencvenes években a nem kereskedelmi rádiós popzenében meghatározó zenekarok mindegyikének vidéki gyökere van.

Pécs azóta viszont különösen sok élvonalbeli zenekart indított el.

Szerintem az jó, hogy van egy város, aminek ilyen értelemben is van egy karaktere. Nem tett az rosszat Pécsnek, hogy mellettünk ott a 30Y, a Halott Pénz, a Punnany Massif. A Fishing on Orfű-s szervező kollégám, Kálocz Tamás veszi fel az összes bandát a Made in Pécs rendezvényen, ahol rengeteg pécsi zenekar lép fel, így videóról is szoktunk válogatni a fesztiválunkra a helyiekből, és tényleg nem állunk rosszul, az átlagos vidéki városokhoz képest sokkal több kezdő-fiatal zenekar van nálunk. Úgyhogy valószínűleg ez tényleg felhajtóerő, hogy vannak példaképek, hogy akik indulnak, azt látják: meg lehet csinálni.

De visszatérve a Budapest-központúságra: ebben a műfajban ez már nem annyira erős. Ez akkor volt így, amikor a nyilvánosságot az jelentette, hogy nagy nehezen bekerültél a Magyar Televízióba, és egyből láttak 2-3-4 millióan. A mi befutásunkban majdnem biztosan benne volt, hogy még működött ez a rendszer, ugyanakkor azok a struktúrák, amik ezt kontrollálták, főleg politikai okokból, azok meggyengültek. Ezt már nagyon sokszor meséltem: volt, amikor a Fekete Lyukban próbáltunk, bejött a Geszti, és mondta, hogy „ezt fölvesszük, ez jó”. És másnap lement a tévében, és hárommillió ember látta...

ITT OLVASHATÓ