Szerző: Határátkelő
2017.09.14.
Mit tehet az ember ezekben a Brexittel sújtott időkben, ha angolul beszél és szeretne külföldre menni, de inkább kihagyná Nagy-Britanniát, mert hát ugye ki tudja…? Első kézenfekvő megoldásnak ott van Írország, ahol a nyelv stimmel, uniós tagság stimmel, szóval elvileg mehetünk (másik egyre népszerűbb lehetőség Hollandia, de erről talán majd máskor). A kérdés csak az, hogyan viszonyulnak egymáshoz a londoni és dublini árak, és persze a fizetések.
London egy igazi, zsúfolt, nyüzsgő nagyváros, annak minden előnyével és hátrányával. A hátrányok közül mindjárt érdemes kiemelni a legtöbbek számára meglehetősen hosszadalmas napi utazást munkába és onnan haza, na és persze az oly sokszor emlegetett, csillagászati lakbéreket.
(A plusz oldalon persze ugyanúgy meg lehet említeni a nyüzsgést, akinek ez fontos, illetve azt, hogy valamilyen munkát azért szinte biztosan lehet találni.)
A helyzet ugyanakkor úgy áll, hogy a dublini lakásbérleti díjak is alaposan nekilódultak az utóbbi időszakban. Az Irish Times összeállításának beszámoló, ír származású Laura Tully 12 éve él Londonban, és úgy vélte, a dublini „őrült árakat” semmi sem indokolja. Csakhogy a fővároson kívül sokkal rosszabbak a munkalehetőségek, ami sokat megmagyaráz.
Ami a konkrét árakat illeti, egy egyhálószobás lakás Dublin központjában 1300 euró (ebben a posztban kivételesen a jobb összehasonlíthatóság kedvéért átváltom forintra az árakat, ez lesz a közös nevező az euró és a font között – HÁ), ami 399 ezer forint.
Ezzel szemben egy kéthálószobás, de bútorozatlan lakás Londonban átlagosan 1950 font, ami 661 ezer forint. (Egyébként rákerestem, egyhálószobás központi elhelyezkedésű londoni lakás is nagyságrendileg ennyibe kerül.) Ez azért elég nagy különbség...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.