Szerző: ACZÉL GÁBOR
2017.09.27.
Ha ez a mi kis nációnk nem szokhatott volna hozzá a szégyenkezéshez, roppantmód szégyenkezhetne ezután a honi nácizmus terjedése okán. Azért fogant meg bennem a fenti gondolat, mert olvastam az őcsényi panzióban megszállt menekültek befogadása elleni, a polgármester által felkorbácsolt gyűlködő indulat részeredményéről közzé tett sorokat.
Hogy tudniillik még nem lincseltek, csupán kipukkasztották a panziótulajdonos autója kerekeinek gumiját. De vajon honnan való a gondolatból formált mondatom első fele, amit bizonyosan loptam.
És talán érdekes is, ahogy a nyomára jutottam.
Legelőbb Jókai jutott eszembe, meg a nagyapámtól örökölt száz kötete, amelyekből a regényolvasást megtanultam.
Aztán a Feszty-villa, ami itt van a szomszéd sarkon, a Bajza utcában, ahol Jókai Mór idős korában lakott, mert Feszty Árpád felesége az ő fogadott lánya volt, ő meg a felesége, Laborfalvi Róza halála után Fesztyékhez költözött.
Itt tartottam, amikor felötlött bennem Ady.
Igen ő, aki tán egyedüliként állt ki Jókai mellett, amikor nemcsak Fesztyék haragudtak meg rá, amiért megfosztotta őket a remélt örökségtől, hanem megharagudott rá az utca népe, s olvasói is letették a könyveit, a könyvárusoknál a Jókai-kötetek remitendája nőtt, amiért a nemzet írófejedelme egy zsidó szatócs fiatal lányával bujálkodott, s akit merészelt elvenni feleségül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.