"LEHET, HOGY PIMASZUL HANGZIK, DE KÖNNYŰNEK TALÁLTATTAK VELÜNK SZEMBEN" - INTERJÚ JORDÁN TAMÁSSAL ÉS FODOR TAMÁSSAL

168 ÓRA ONLINE - KULTÚRA
Szerző: SÁNDOR ZSUZSANNA
2017.09.21.

A Rózsavölgyi Szalonban két Freud „rendel” két előadásban. Mark St. Germain Az utolsó óra című művében Sigmund Freudot Jordán Tamás alakítja. Nemrég mutatták be Éric-Emmanuel Schmitt Az ismeretlen című darabját, amelyben Freud szerepében Fodor Tamást láthatjuk. A két művész utoljára a hatvanas években, az Egyetemi Színpadon játszott együtt. Bár útjaik különváltak, sorsukban sok a párhuzamosság: nemcsak színészek és ren­­dezők, de mindketten színházcsinálók is. Jordán jelenleg az általa alapított szombathelyi Weöres Sándor Színházat igazgatja, Fodor a Stúdió K független színház megteremtője, a társulat vezetéséről négy éve mondott le. Most Freud és a 168 Óra összehozta őket.

– Nem mindennapi pillanat, ha az ember egyszerre két Freudot lát. Önöknek milyen érzés, hogy „megkettőződtek”?

Jordán Tamás: Igyekszem ezt elhessegetni magamtól. Nem arra gondolok, hogy egy másik Freuddal ülök itt együtt, hanem arra, hogy Fodor Tamással beszélgethetek, akivel rég találkoztam, és nagyon örülök neki.

Fodor Tamás: Hasonlóan érzek én is, és egy kicsit megterhelő, ha Freudról kérdeznek. Amikor rendezek, szívesen beszélek egy dráma összefüggéseiről, a karakterekről. De más foglalkoztat, ha játszom. A színésznek nem az a dolga, hogy alakítson valakit, hanem hogy hitelesen létezzen a színpadon. Freudot nem is lehet eljátszani, hiszen szellemi értelmében kilométerekkel magasabb nálam. Hogy jövök én az ő nagyságához– Csupán annyi lehetőségem van, hogy az író és a rendező által elém tárt drámai helyzetben megpróbáljak felidézni magamban olyan élményeket, amilyeneket Freud is átélhetett 1938-ban, amikor Az ismeretlen című darabunk játszódik. És sajnos ilyen párhuzamokat nem nehéz találni a két korszak között.

– Mindkét Freud-előadás alapkérdése: miben lehet hinni, ha a világban elszabadul a gyűlölet? Hol van ilyenkor az Isten és hová tűnik az értelem?

J. T.: A mi előadásunk, Az utolsó óra voltaképp egy hitvita. 1939-ben vagyunk, négy hónappal Freud halála előtt, Londonban. Ide menekült Bécsből, a nácik elől a pszichoanalitikus. Nyolcvanhárom éves, és halálos betegséggel, szájüregrákkal küzd. A darab azzal kezdődik, hogy felkeresi londoni lakásában egy régi tanítványa, Lewis professzor, akit az előadás rendezője, Alföldi Róbert játszik. Nem tudja, ­miért kérte Freud, hogy látogassa meg. Aztán kiderül, hogy Lewis korábban – akárcsak Freud – ateista volt, majd hirtelen istenhívő lett, és élesen bírálni kezdte mesterének műveit. Freud szeretné megérteni a fiatalember változásának okait. Arról vitatkoznak, hogy van-e Isten.

F. T.: Az ismeretlen egy kicsit korábban játszódik, 1938-ban, az Anschluss után. Freud még Bécsben tartózkodik. A nácik elégették a könyveit, zsidó származása miatt menekülnie kellene a városból. Az angol és az amerikai nagykövetség közbenjárására a németek engedélyezik, hogy Freud Londonba emigrálhasson. Ehhez azonban előtte alá kell írnia egy nyilatkozatot, amelyben elismeri és legitimálja a nácik eljárásait, de ő nem hajlandó erre. Miután azonban a lányát elhurcolja a Gestapo, Freud – hogy családját mentse – rákényszerül az aláírásra. Császi Ádám rendezésében is egy különös találkozás kerül a középpontba: megjelenik egy rejtélyes figura, aki először betörőnek látszik, de aztán úgy tűnik, mintha egy fiatal színész alakjában maga az Isten jelent volna meg. Itt is hitvita zajlik, ennyiben tényleg hasonlít az én Freudom Jordánéhoz...

ITT OLVASHATÓ