Szerző: RECORDER
2017.08.31.
Tavaly, 2016-ban a Forradalom című dallal vezette fel Jónás jelenései című legutóbbi albumát a Quimby, majd a Budapest Arénában ünnepelte 25. születésnapját a társaság. A kerek évforduló apropóján a zenekar kapott egy tisztelgő feldolgozáslemezt (Tükröm, tükröm), adott egy angol nyelvű albumot régi dalokból (English Breakfast), és nyilatkozott minderről a Recordernek. Idén dvd-n is megjelent az ünnepi koncert (lásd a Tükrök olcsón premierjét), most pedig a sorozat zárókoncertje következik szeptember 2-án a Budapest Parkban. Az összegzés és előretekintés mellett sok minden más is szóba került Kiss Tiborral készült friss interjúnkban - például egy friss Kiss Tibi-vers, ami felsorolja, hogy mi mindennek tartották és nem tartották őt és zenekarát jobbról-balról.
A huszonötödik születésnapotok alkalmából rendezett koncertsorozatotok lassan a végéhez ér. Mi volt a legkiemelkedőbb élmény, emlék erről a turnéról?
Az a helyzet, hogy nagyon jó idény volt. Mind emberileg, mind zeneileg, minden szempontból. Úgyhogy csak sorolhatnám a jobbnál jobb helyzeteket. Voltak csúcspontok is, de úgy általában nagyon jó állapotban van a zenekar. Volt egy olyan bulink – azt nem mondom el, hogy melyik koncert – a nyári szezonban, ahol túlságosan befeszült a csapat és túlzottan is egy nagy produkciót szeretett volna kreálni, ami nem tett jót nekünk. Nem volt jó a tempó, feszültek voltunk, nagyon jót szerettünk volna alkotni. Utána megbeszéltük, hogy ezt hagyjuk és inkább magunknak muzsikáljunk. Találjuk meg egymást a színpadon és bízzunk abban, hogy ezt szeretni fogják az emberek. Azóta a beszélgetés óta nagyon egyben vagyunk, hangulatilag, zeneileg is és rengeteg ötletünk van.
Kevés zenekarnak adatik meg az a siker Magyarországon, ami nektek. Úgy vált a Quimby az egyik legnagyobb hazai zenei formációvá, hogy közben nem lett ciki. Volt olyan pont a huszonöt év alatt, amikor ez másképp is alakulhatott volna?
Arra gondolsz, hogy voltak-e olyan külső hatások, nyomások, energiák, amelyek a zenekar felé irányultak, és amik valószínűleg bizonyos előnyökkel szolgáltak volna? Egyrészt mi vagyunk olyan barmok, szerencsések és kreatívak, hogy ezekkel a dolgokkal ne kelljen feltétlenül élnünk. Hanem mondjuk materiális szinten megelégszünk az x helyett a fél x-szel, viszont szeretnénk, hogy rendben legyenek az emberi energiák, tudjunk tükörbe nézni, szabadok maradhassunk és szabadon legyünk kreatívak. Ne állítsunk fel magunknak határokat egy személyi szponzorral vagy ne tegyünk lehetővé egy olyan pszichés cenzúrát, ami bármilyen módon akadályozza a kiteljesedésünket. Tehát ezért nekünk ilyen helyzetekbe nem érte meg belemenni, mert a boldogságunk ezen az oldalon van. Most egy kicsit általánosak vagyunk és talán ez már egy filozofikus hozzáállás a rock & rollhoz, de azért ennél szárazabbak, fapadosabbak, mocskosabbak tudunk lenni. Ezek is beleférnek, tehát ennek a hozzáállásnak egy csomó előnye van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.