Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2017.09.25.
A napokban több eszmefuttatás szól arról, hogy a magyarok azt jobban szeretik, ha hazudnak nekik, ha a hazugságba belehalnak is, mintha az igazságot hallanák, ami fájdalmas ugyan egy ideig, de aztán elmúlik, és minden rendben lesz.
Egy Sebastian Franck nevű, Bavariában, azaz a mai Bajor Szabadállamban 1499-ben született német (úgynevezett) szabadgondolkodó írta le a mondatot: mundus vult decipi, ergo decipiatur, azaz a világ azt akarja, hogy becsapják, úgyhogy be is csapják.
Nem magyar szokás. A kollektív butaságnak és a dühítő öncsalásnak az a mértéke, ami erre és csakis erre a népre jellemző kisebb mértékben 1711., nagyban és ijesztően elterjedve 1849. óta, az persze valóban kirí a nemzetközi átlagból, de a mundus vult decipi mindig érvényes megállapítás volt és az ma is. Hogy csak egyetlen példát mondjak, a világnak az atlanti térségbeli része kis híján kétezer éve hagyja magát becsapni a kereszténység ájtatos szövegével. Nem kis részben azért, mert a kereszténység felsőbbrendűnek képzeli magát, ezért a büdös bunkó "keresztény" is azt képzeli, ő többet ér, mint egy nem keresztény. Teszi ezt azzal az aljas feltételezéssel, hogy Jézusnak ehhez lehet bármi köze. Azzal senki sem foglalkozik, hogy amit a papok ígérnek, az a legaljasabb szemfényvesztés, mert bizonyosan nem kérhető számon.
Van még sok ehhez hasonló, de a győztes kuruc és a szabadságszerető, valamint legalább annyira győztes 48-as honvéd romantikájához hasonlóan hazug és kártékony önámítás sehol nincs az atlanti térségben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.