Szerző: L. Ritók Nóra
2017.09.10.
Érdekelt, hogy miket láthatunk, és persze az árak, no meg az is, mit vesznek meg az emberek ezekből. Most nem a közmunkaprogram munkaerő piacra visszaterelő hatásáról szeretnék írni, és nem is arról, hogy gazdaságilag fenntartható-e vagy sem, írtam már erről többször, hanem magukról a termékekről. Bár egyszer már érintettem ezt is, ám most átfogóbb képem lett erről az egészről.
Egy ilyen vásárban ugyanis jó áttekintést kaphattunk. Voltak települések, ahol szintén van közmunka (hisz errefelé mindenhol van), ám valamilyen ok miatt nem voltak jelen, talán nem volt vásáron bemutatható termékük, vagy más lehetett ez ok. Azt hiszem, azok voltak inkább ott, ahol a település nagyobb, így több, munkatapasztalattal rendelkező közmunkásuk van, vagy azok, ahol jellemzően kevés a generációs munkanélküliségben érintettek aránya. Mert ott, ahol ez kevesebb, ott könnyebben találnak olyat, aki képes valamit termelni.
Először arról írok, amiket szinte minden standon láthattunk. Visszatérő elemek szinte mindenhol a szociális földprogramok termékei, a paprika, paradicsom, hagyma, krumpli, szépek, olcsók. Feldolgozottak is voltak, lecsó, savanyúságok, lekvárok. Néztem az árakat is, egy üveg savanyúság pl. 280 Ft, rögtön számolok (nem bírom megállni), kb. 100 Ft az üveg és a lapka (kupak), marad 180 a nyersanyag előállítására és a befőzésre, egy közmunkabér óradíja kb. 540 Ft a járulékokkal…. persze ez utóbbi ingyen van, talán innen nem is érdekes, sem a bekerülési költség, sem a „tiszta” haszon nem értelmezhető. Aztán ott a száraztészta, szinte minden standon. Rengeteg van. A vásárlókedv leginkább a frissen sütött pizzaszeletek, sütemények láttán jön meg, nemcsak nekem, másoknak is ez a legnépszerűbb, sorba állok én is, frissen sütött rétesek, piték, az egyik faluból, ahol a közmunka-programban bizonyára több jó háziasszony van, tényleg nagyon finom. A többi élelmiszeripari terméket inkább csak nézegetik az emberek, sétálva, meg-megállva.
Pár helyen kerámiatárgyak, és famunkák is vannak, létrák, fa virágtartók, több faluban készítenek térburkoló betontéglákat. És persze látni az elmaradhatatlan seprűkötés termékeit is. Pár száz forintért adják. Eszembe is jut, talán tavalyi történet, az egyik faluban mesélték nekem, hogy látogatójuk volt a közmunkaprogramban, a „központból”, és mondta nekik a program irányításával foglalkozó szakember, nem jól árazzák be a seprűket, nem így kellene, hogy megnézik, mennyiért lehet kapni, és ennek alámennek kicsit, hátha így el tudják adni. Inkább úgy kellene, hogy nézzék meg, mit fordítanak rá, adjanak össze mindent, anyagköltséget, szállítást, a munkabéreket is, és úgy osszák vissza, az elkészült seprűk darabszámával. Annyiért kellene árulniuk minimum. Kiszámolták. Így azonban nem pár száz, hanem több ezer Ft jött ki, ilyen árat még kimondani is nevetséges érte.
No meg itt vannak a kosárfonás termékei. A másik nagy program, amire rengeteg tanfolyam volt, országszerte. Mivel nagy kaskákat, a mezőgazdaságban használatos dolgokat már nem vesz senki, (hiszen nincs már ezeket használó mezőgazdaság) így a bevásárlókosarak, és különféle más holmik, újság- virág-, ital-, esernyő-, szennyes tartók, stb. készülnek inkább. Igazi, vesszőből készültet kevés helyen láttam, helyette egy másik őrület van, sodrott papírból készült fonás, ebből rengeteg van, minden színben. Inkább kisebb dolgokat készítenek belőle, kenyereskosarakat, kerek dobozokat, zömében funkciótlan dolgokat, a fényképtartótól a kis-talicskáig, az elefánt alakú virág-, vagy csibe alakú tojástartóig. Mind vesszőnek akar látszani, de nem az. És nem állnak meg itt, beragasztott képekkel, csipkékkel, szalagokkal díszítik, egy szakember számára tényleg rémisztően kaotikus látványt létrehozva. Egy helyen gyékényfonás is van, szakajtókat már nem vesznek, de van harangforma gyékényből, és szögletes fürdőszobakosár, lila selyem szalag díszítéssel. Meg csészényi méretű füles-kosárka is, lila mintás anyagdísszel, farkasfoggal, csipkével, száraz virággal, bár lehet, művirág (de ez már teljesen mindegy, már nem lehet ezzel rontani az összhatáson).
Aztán ott vannak a textilmunkák. Arányaiban ebből van a legtöbb a vásárban. Rengeteg párna, hosszú, kerek, óvodába, kerti székre, szinte minden standon. Rongyszőnyegek is vannak bőven. Hímzések, terítőkön, párnákon, táskákon , falvédőkön, egy helyen népviseletre hajazó is van is, ingeken...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.