"KINT HIDEG VAN, ÉS ESIK AZ ESŐ" - INTERJÚ MIZSEI KÁLMÁN KÖZGAZDÁSSZAL, AZ ENSZ VOLT FŐTITKÁRHELYETTESÉVEL, KELET-EURÓPA SZAKÉRTŐVEL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ - SZABADPOLC
Szerző: RÁDAI ESZTER
2017.09.29.

„Valóságos politikai ellenérveket még nem hallottam, azt eddig legalább­is senki nem mondta nyilvánosan, hogy Magyarország jobban járna, ha Putyin Oroszországához tartozna, mint ha az Európai Unió magjához” – mondja az eurócsatlakozást sürgető népszavazási kezdeményezéshez öt tekintélyes társával együtt arcát és nevét adó Mizsei Kálmán, az ENSZ volt főtitkárhelyettese, az Európai Unió előbb moldovai különmegbízottja, majd ukrajnai reformmissziójának vezetője. Szerinte 2020 után az uniós pénzek elosztásában az eddigieknél sokkal fontosabb szerepet fog játszani a mind gyorsabban és erőteljesebben integrálódó eurózónához való tartozás. És bár nem helyesli a primitíven haszonelvű, az előnyöket csak anyagiakban, alamizsnában mérő viszonyt az unióhoz, de Magyarország fejlődése szempontjából meghatározónak tartja azt a hatalmas, a Mar­shall-segély sokszorosát jelentő pénzügyi támogatást, amit csatlakozása után az ország az EU-tól kapott. Az interjú szeptember 24-én készült.

– Mindenekelőtt tisztázzuk a pozíció­ját ebben a népszavazási kezdeményezésben – amelyet most épp elkaszált a Nemzeti Választási Bizottság. Ön mindig figyelmeztet arra, mielőtt ilyen kérdésekben véleményt mond, hogy nem Magyarország-szakértő, a rendszerváltást követő huszonhét évből tizennyolcat nem Magyarországon töltött. Milyen megfontolásból adta mégis az arcát és a nevét ehhez a kezdeményezéshez?

– Amikor engem ezzel a kéréssel megkerestek, mielőtt igent mondtam volna rá, igyekeztem mindent elolvasni, ami a magyar euródilemmával kapcsolatban – vagyis azzal, érdemes-e megcéloznia Magyarországnak rövid távon az euróövezetbe, illetve annak előszobájába való belépést – bárhol fellelhető. Tehát alaposan tanulmányoztam a kérdés szakirodalmát. Közgazdász vagyok – noha munkásságom során sok minden egyébbel is megismerkedtem –, így ez a kérdés nem áll távol tőlem.

– És amikor úgy találta, hogy igen, érdemes, akkor emögött kimondottan gazdasági megfontolás volt, vagy politikai is?

– Gazdasági és politikai együtt. Ezen nincs mit tagadni, mert ezt együtt kell kezelni, és minden olyan elemzés torzít, ami ezek közül csak az egyik szempontra koncentrál.

– A két szempont nem mondhat ellent egymásnak?

– Az én elemzésem summázata az, hogy mind politikailag, mind gazdaságilag rendkívül fontos, hogy Magyarország visszatérjen az Európai Unió főáramába. És bizonyos értelemben nem is vagyunk messze ettől.

– A feltételek mindenesetre adva vannak hozzá.

– Részben, de én a feltételeket és a kritériumokat megkülönböztetném. Tehát a  megfogalmazott kritériumoknak – amelyek között egyébként sok támadható is van, de most nem ez a kérdés – eleget teszünk. De abban az értelemben sem vagyunk messze az európai gazdasági fejlődés főáramától, hogy amint a Bécsi Összehasonlító Gazdaságkutató Intézet (WIIW) kutatásai is bizonyítják, a kelet-európai országok – és közöttük Magyarország is, bár kicsit kevésbé – ahhoz a gazdasági térséghez tartoznak, amelynek a német ipar jelenti a központját, és amely megy előre. Szemben a dél-európai országokkal, ahol a mienknél súlyosabb versenyképességi hiányok vannak, a legextrémebb példa erre Görögország. Magyarország ezek alapján – és a formális kritériumok teljesítése okán is – akár már holnap kérheti a felvételét az európai monetáris rendszerbe, az ERM2-be, hogy egy feltehetően kétéves várakozási időszak után teljes jogú tagjává váljon az euróövezetnek. Tehát a lehetőség nyitva áll előttünk, és csak rajtunk múlik, megragadjuk‑e.

– Mit jelent az, amit a kritériumok támadhatóságáról mondott? Hogy ezek teljesítése, illetve a teljesítésükre való képesség voltaképpen nem sokat jelent?

– Azért valamennyit jelent, de nem mindent. Az eurózónába való belépés igazi, mély gazdasági feltételei­ről egyébként Oblath Gábor és a Neményi Judit készített nagyon alapos elemzést 2012-ben, és a megállapításaik jelentős részben továbbra is érvényesek.

– De ők, ha jól emlékszem, inkább az ellenérveket sorolták fel.

– Én inkább úgy mondanám, azokat az addicionális feltételeket sorolták fel, amelyek teljesítése – az eurótagságon túl – a tagság hosszú távú sikerességének is a záloga. Hiszen látunk az eurózónán kívül is sikeres országokat, Csehországot például a régiónkban, és az eurózónán belül is sikerteleneket, Görögországot és Portugáliát például. Úgyhogy ebből a szempontból a magyar közgazdász-társadalomban rendelkezésre áll az a szellemi kapacitás és az a tudás, amely alapján abban is jó okkal reménykedhetünk, hogy ezeket a feltételeket olyan erővel leszünk képesek megfogalmazni és érvényre juttatni, hogy belépésünk az eurózónába azután jelentős gazdasági előnyökkel és tartós növekedési következményekkel járjon, ahogy például Szlovákia és a baltiak esetében már most is jár.

Visszatérve az első kérdésére, a dolog gazdasági és politikai hasznosságával kapcsolatos meggyőződésemen kívül volt még egy fontos indítékom arra, hogy – amennyire tőlem telik – sürgessem Magyarország euróövezeti tagságát: ez pedig a mag-Európa koncepció körüli diskurzusnak az Emmanuel Macron elnökké választását követő felélénkülése.

– Kifejtené ezt bővebben? Mire gondol?

– Arra, hogy az euróövezeti tagságnak Európán belüli komoly politikai előnyei kezdenek kialakulni, egyúttal komoly hátrányai a kimaradásnak. Gondoljon például arra, hogyan reagált az Európai Bíróság legutóbbi, menekültkvótákkal kapcsolatos döntésére a szlovák miniszterelnök, és hogyan a magyar politika.

– Eléggé eltérően. A magyar külügyminiszter a szokásos harciassággal, a szlovák ezzel szemben óvatosan kinyilvánította kompromisszumkészségét.

– Mert a szlovákok a lépéseikbe mindig belekalkulálják, hogy a mag-Európához akarnak tartozni, és meg is van rá az esélyük, hiszen annak a gazdasági értelemben vett, a német gazdaság körül kialakult mag-Európának, ami persze nem pont ugyanaz, mint amiről Macron beszél, Szlovákia már most is integráns része. Döntés kérdése, hogy mi is részei legyünk,  de ezt egyre inkább veszélyeztetik a magyar kormány politikai lépései és a magyar rendszer egyre klientistábbá fajuló jellege. Nem beszélve arról, hogy a szlovák miniszterelnök mellett van egy nagyon fajsúlyos külügyminiszter is, akinek a szava Európában számít...

ITT OLVASHATÓ