KÁCSOR ZSOLT: CSENDÉLET A BUDAPEST BÁRBAN - VÁRKONYI JUDIT: CSENDDÉ LETT

ÉLET ÉS IRODALOM / PRÓZA
- SZABADPOLC
Szerző: Kácsor Zsolt, Várkonyi Judit
2017.09.16.

„Nem kell engem néznie, elég, ha lát, mint eddig.”  Várkonyi Judit

Amikor Maga mellé ültem a Budapest Bár koncertjén, valamit nagyon el akartam mesélni Magának, tudja, valami olyasmit, amitől az ember néha úgy érzi, hogy néhány pillanatra lelassul tőle, majd meg is torpan ez a megszédült bolygó – de amikor megláttam Magát, s belenéztem a szemébe, rájöttem, hogy nem kell semmit mondanom, már úgyis tud mindent. Nem kell annyit beszélni. Nem kell beszélni akarnom, ezt dünnyögtem magamnak odabent, s úgy döntöttem, ami ezt az estét illeti, én inkább befogom a pofámat, semmint hülyét csináljanak belőlem a szavak megint...

ITT OLVASHATÓ

„...Nem fontos, hogy erről beszéljek Magának, majd megtapasztalja a saját bőrén úgyis...” Kácsor Zsolt

A pöttyös harisnyámat kerestem, feketén fekete pöttyök, diszkrét, bársonyos karikák, rendesen akartam kinézni a zsinagógában, elegánsan. Nem találtam sehol. Egymás után húztam ki a fiókból a csipkéset, vásári, húsz denest, túl meleg, hagyományosat, nem szeretem, túl egyszerű. Én nem vagyok egyszerű. És akkor kezembe akadt az a hálós, jé, megvan még, de rég viseltem, el is felejtettem. Hát akkor megkapja ezt ma este, gondoltam, amiért azt mondta, utálja a tornacipősöket, miközben nem tudta, hogy az asztal alatt tornacipőben van a lábam. Hát akkor itt lesz ma este neked a bokám – néha tegezlek magamban –, tekintsd meg gumitalpas magasszárú nélkül...

ITT OLVASHATÓ