Szerző: Gerlóczy Márton
2017.09.19.
Minden éjjel undorító teknősbékák kúsznak-másznak az ágyam alatt, Lili néni büdös, szárított halakkal eteti őket.
Amióta az iskola elkezdődött, a hétéves Enikő éjszakánként megint bepisil, megint, mondják a szülők, pedig Enikő utoljára három éve pisilt be, még gyermek volt, négyéves, és akkor emiatt, a bepisilés miatt senki sem haragudott rá, ahogyan nyolcvan éves korában, hetvenhárom évvel az iskolakezdés után sem tesznek majd neki szemrehányást ugyanazért, a bepisilésért.
Ahogyan legtöbb embertársunk, úgy Enikő életútja is hugyos lepedőtől hugyos lepedőig tart, így van ez rendjén.
Az viszont, mondják a szülők, már egyáltalán nincs rendjén, hogy Enikő három év kihagyás után pisil be újra éjszakánként, nincs rendjén, mert tudják, Enikőtől hallották, hogy a bepisilés oka az iskolakezdés, azon belül az iskola, az iskolai óra, az iskolai órát adó tanár, illetve az iskolai órát adó tanár fekete pontjai. Ha Enikő éjszakánként a tanárnőre gondol, mindjárt a büntetésre, a fekete pontokra gondol, és álmában – melyből, ha kellemetlenül érzi magát, ebben a korban még nem riad fel olyan természetességgel az ember – kiveri a víz, hányja-veti magát, aztán ijedtében bepisil. Eddig is szégyellte magát, hiszen volt miért, fekete pontot kapott, aztán meg azért, mert félt attól, hogy megint fekete pontot kap majd, most pedig, tessék, mindennek a tetejébe még be is pisilt, mint egy óvodás, egy pisis, hugyos. Három éve várta már, hogy végre iskolás lehessen, ezért szokott le a bepisilésről is,
neki azt ígérték, hogy az iskola a legjobb móka a világon, erre tessék, az iskola nem más, mint félelem, reszketés, behugyozás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.