Vendégszerző: Lipusz Balázs
2017.09.14.
vergődik benn’ a mult sikos hala.
A munkabér, a munkaerő ára,
cincog zsebünkben, úgy megyünk haza.
Ujságpapír az asztalon kenyérrel
s az ujságban, hogy szabadok vagyunk -
poloskát űzünk lámpával s a kéjjel
s két deci fröccsel becsüljük magunk’.”
– József Attila: Munkások (részlet)
A kiszolgáltatottság sokáig kéz a kézben járt a munkássággal, ahogy József Attilánál is 1931-es versében. A kékgallérosok élete a vasbányák fuvallata, a gép rugdallása, a lendkerék szijja, és a sivalkodó transzformátorok volt. Itt élünk mi – mondja József Attila – a munkabér, a munkaerő ára, cincog zsebünkben s két deci fröccsel becsüljük magunk.
Míg a fenti képzettársítás és szituáció elkopott a mindennapok szeme elől, az első versszakban megjelenő helyzet nem. Kis, búvó országokra rálehel / a tátott tőke sárga szája és a kiszolgáltatottság már nem csak a fentebb megjelenített munkásság osztályrésze. A kékgallérosok számaránya évtizedek óta csökken a foglalkoztatottak számához viszonyítva. Jelentőségük olyannyira halványul a mindennapokban, hogy az a világ legnagyobb példányszámban eladott videójáték-sorozatának főszereplőjére, Marióra is kihatott.
Az 1981-es első megjelenésekor még ácsként, aztán 1983-tól kezdve vízvezeték-szerelőként elhíresült Mario sem dolgozik többé szakmájában, sőt egyáltalán nem kapott munkát készítőitől. Megálmodója, Shigeru Miyamoto úgy nyilatkozott, hogy a játékszituáció teremti Mariót és „együtt változik és fejlődik a digitális technológiával. A technológiai újítások izgalmas újdonságokat nyújtanak és amikor arra eszmélsz, hogy népszerűvé válnak, Mario követi őket. Ezért egyszerre ismerős és friss a karaktere, hiszen a technológia fejlődésével újabb és újabb dolgokra lesz képes.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.