Szerző: Kemencés
2017.09.04.
De, hogy működik?
Természetesen fogalmam sincs arról, hogyan épül fel a Kubatov-lista, de ahhoz hasonlót bármelyik párt fel tudna építeni. Van az origo-n egy 2012-es cikk, amely a 2009-es pécsi időközi választás kapcsán mutatja be azt, hogyan lett Páva Zsoltból polgármester.
Hozzávalók:
Településenként, minden választókörzetbe 3 aktivista
Adatszolgáltatás kérése
Országos szinten 4-5 "profi" informatikus
Nyomtató, toner és papír
Megfelelő mennyiségű készpénz
Településenként, minden választókörzetbe 3 aktivista
Adatszolgáltatás kérése
Országos szinten 4-5 "profi" informatikus
Nyomtató, toner és papír
Megfelelő mennyiségű készpénz
Az elkészítés módja egy tetszőleges település példáján keresztül:
Először is egyedi adatszolgáltatást kér a személyi adat- és lakcímnyilvántartásból.
Az így megkapott adatokat összefűzi egy táblázatba valami "informatikus". A táblázatot szétbontja választókörzetek szerint.
Ezeket a listákat elosztja az aktivisták között és kiküldi őket a terepre, ahol minden címre bekopognak és gyűjtenek aláírást vagy átadnak egy szórólapot, a lényeg, hogy rögzíteni tudják az ajtónyitók reakcióit a listájukon. A körzet bejárása után ismét az infósok jönnek, kiegészítik az eredeti táblázatot a friss információkkal. Ennek eredményeként létrejön egy olyan lista, amelyből világosan látható, hogy az adott körzetben hányan vannak a rájuk szavazók. Ha a leendő választók már most többségben vannak, akkor csak "általános" kampányt csinálnak. Ha kevesebben, akkor felújítanak a körzetben egy játszóteret, fákat ültetnek vagy kitesznek pár új padot - igazából mindegy mit, a lényeg, hogy olcsó legyen és látványos. Mindezek után újra végigkopognak az aktivisták - frissítik a listát. Az ilyen apró trükkök általában pozitívan befolyásolják az adott párt képviselőjének megítélését.
Márpedig, ha egy párt tudja, hogy hány szavazója van egy körzetben, akkor a szavazókörökben is pontosan tudják, hogy hányan mentek el. A nap felénél, vagy amikor "cigaretta szünet" van, csak kimennek telefonálni és leadják, hogy az adott körzetből még ki nem volt. Ekkor az aktivistacsapat kimegy a címekre és megkéri a polgárokat, hogy menjenek el és adják le a szavazatukat.
Először is egyedi adatszolgáltatást kér a személyi adat- és lakcímnyilvántartásból.
Az így megkapott adatokat összefűzi egy táblázatba valami "informatikus". A táblázatot szétbontja választókörzetek szerint.
Ezeket a listákat elosztja az aktivisták között és kiküldi őket a terepre, ahol minden címre bekopognak és gyűjtenek aláírást vagy átadnak egy szórólapot, a lényeg, hogy rögzíteni tudják az ajtónyitók reakcióit a listájukon. A körzet bejárása után ismét az infósok jönnek, kiegészítik az eredeti táblázatot a friss információkkal. Ennek eredményeként létrejön egy olyan lista, amelyből világosan látható, hogy az adott körzetben hányan vannak a rájuk szavazók. Ha a leendő választók már most többségben vannak, akkor csak "általános" kampányt csinálnak. Ha kevesebben, akkor felújítanak a körzetben egy játszóteret, fákat ültetnek vagy kitesznek pár új padot - igazából mindegy mit, a lényeg, hogy olcsó legyen és látványos. Mindezek után újra végigkopognak az aktivisták - frissítik a listát. Az ilyen apró trükkök általában pozitívan befolyásolják az adott párt képviselőjének megítélését.
Márpedig, ha egy párt tudja, hogy hány szavazója van egy körzetben, akkor a szavazókörökben is pontosan tudják, hogy hányan mentek el. A nap felénél, vagy amikor "cigaretta szünet" van, csak kimennek telefonálni és leadják, hogy az adott körzetből még ki nem volt. Ekkor az aktivistacsapat kimegy a címekre és megkéri a polgárokat, hogy menjenek el és adják le a szavazatukat.
Ennyi az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.