Szerző: Nagy József
2017.09.06.
Nagyinterjú bugyiról, munkáról, ájulásról, írásról, politikáról, a keresztény Európa agóniájáról, de leginkább szeretetről és szeretethiányról. Tudták, hogy Háy hónapokig az utcán élt? Ha nem, jó sokat kell most olvasni, hogy megtudják, de megéri.„Azt tapasztalom mindenfelé, nem csak Magyarországon, hogy addig-addig sumákolunk meg viselkedünk, hogy a végén ránk fog szakadni a ház, ez az egész Európa-kóceráj.” Három éve nyilatkozta ezt. Szakad már ránk az a ház?
Nem tudom, hogy a római lakosság 486-ban észrevette-e, hogy vége a birodalomnak, az a gyanúm, hogy nem. Könnyen lehet, már a mi Európánknak is vége, csak úgy csinálunk, mintha tartana. Egyszer vagy fél órát álldogáltam Nagy Károly trónszéke mellett Aachenben, ahonnét ez a mai világ elindult, s törtem a fejem, minek lett vége és mi kezdődik most, de csak részeredményekre jutottam, hiszen a látásomat, mint minden európai látását, elhomályosítja az érintettség.
Nem érzékeljük a szemünk előtt zajló átalakulások súlyát és irányát,
olyanokkal foglalkozunk, hogy beemeljük-e a keresztény értékeket az uniós alkotmányba. Pedig már a mostani menekülthullám előtt sem beszélhettünk homogén, keresztény Európáról, lassan már nemzetállamokról sem, úgy autózhatsz Párizsig, hogy senki nem állít meg, egy darabig a mobiltarifák jelezték a határt, most már azok sem.
Ez a helyes irány?
A helyes irány az, ami felé megy a világ. Nem hiszem, hogy politikusok, akár nagy történelmi személyiségek radikálisan meg tudnák változtatni a világ aktuális működéséből logikusan következő irányt. A nagy politikusok attól nagy politikusok, hogy felismerik a szükségszerűséget, és a változás élére állnak. A német egység Bismarck nélkül is létrejött volna, csak szarabbul. Bismarck azért tudta egyesíteni Németországot, mert annak idején gazdasági szükségszerűség volt az egységes német állam létrejötte. Ma azzal, hogy hencegünk a fehér felsőbbrendűségünkkel az úgymond vécépucoló muzulmánokkal szemben, nem lehet meg nem történtté tenni, ami már van. Tudható, hogy Afrikából a következő években tízmilliók menekülnek majd a háborúk és az éghajlatváltozás okozta éhínség miatt.
Mit csináljon, akinek lemészárolják a családját és kiszárad alóla a föld? Maradjon ott és dögöljön éhen?
Lehet így gondolkodni, keresztény testvéreim? Megvesszük az olcsó gatyát, amit éhbéren dolgoztatott bangladesiek varrtak rémes körülmények között, s csak vállat vonunk, ha rájuk ég a gyár. Mit sem számít, csak bangladesiek voltak. Lehet úgy gondolkodni, mondjuk bibliai alapon, hogy ha egy afrikai mecsetben robbantanak fel ötven embert, az kisebb veszteség, mintha európai templomban történne ilyesmi? Amúgy meg a darwini törvények döntöttek:
az élet valamiért nem itt, hanem máshol erősödött meg,
és nem elpusztulni akar, hanem teret magának...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.