Szerző: Gyarmati Andrea
2017.09.09.
A téma, mondják, az utcán hever. Ha ott nem, hát a vízparton vagy az uszodában biztosan akad számomra megírnivaló.
Körzeti rendelő, természetesen sok a beteg. Kezdődik az iskola, elhozzák “szervizbe” a kicsit, hátha úgy kevesebbet lesz beteg ősszel-télen. Kétlem, de persze akkor is szívesen ránézek bárkire, ha egészséges.
Beszélgetünk nyaralásról, erről-arról, most épp napok óta a babaúszásnál akad el a lemez. Gyakran megélem, ha egyszer valaki felvet egy témát, azon a héten egymástól függetlenül sokaknak jut eszébe ugyanaz a kérdés. Szinkronicitás, mondják az okosak, összecsengés, mondom én, talán csupán a véletlen műve, bár a véletlenben alig hiszek. Úgy szól pontosan a mondat:
nincsenek véletlenek, csak mi a magunk békaperspektívájából nem látjuk az igazi összefüggéseket.
Szóval úszás, és mivel nem sokkal vagyunk a vizes világbajnokság után, slágertéma a mikor, kit és mennyi idő alatt lehet úgy megtanítani úszni, hogy Hosszú Katinka legyen belőle. Értem én a vágyat, nem is állt messze tőlem soha, hogy a gyerek legyen okos, szép, sikeres és boldog – nyilván ezt szeretnénk mindannyian.
Hogy az legyen az alap, ahová én eljutottam bármiben, hogy át tudjak adni mindent, ami nekem sikerült, és hogy az én gyerekem, gyerekeim messze túlszárnyaljanak minket, a szüleit. Álom ez, de nagyon is érthető. Hiába tudod, hogy nincs ember, aki megússza befektetett munka nélkül, hogy van a dolgoknak sora és rendszere, arra vágysz, hogy a gyerekednek minden simán menjen, jól sikerüljön. Hogy legyen könnyebb az élete, mint amilyen a tied volt.
És az is igaz, hogy
a sport egyike azon területeknek, ahol lehetőség van jónak lenni a legjobbak között.
Ám ha épp nem ez a cél, akkor is érdemes összeszedni, miért is sportoljon a gyerek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.