FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA ÉS ÉRDEKVÉDELEM A GLOBALIZÁLÓDÓ GAZDASÁGBAN. 3. RÉSZ

CIVILHETES BLOG
Szerző: Prof. Dr. Lakatos Gyula
2017.09.09.

Az állami diktatúra és az újjáéledő gazdasági, kulturális autarchia életveszélyes a társadalmi közösségekre és a nemzetközi együttműködés hatékonyságára.

Éppen ezért, jelentős változások szükségesek az állam társadalompolitikájában.

Célszerűnek az érdekvédelem, az érdekképviseletek, szakszervezetek működésének, feladatainak „modernizálása”, most már inkább létrehozása, konzisztens foglalkoztatáspolitikai stratégia részeként definiálni.

Ennek alapvetését a következő szerkezeti megközelítésben lehet megfogalmazni.

A foglakoztatás politika magában foglalja a munkaerő újratermelésének kérdéskörét is, nem csupán annak felhasználását. A társadalom munkaerő szükségletének biztosítása 

• a népesség biológiai reprodukciójával kezdődik, másként fogalmazva: demográfiai és népesedéspolitikai feladatokat jelöl meg.
• Erre épül rá a munkaerő szükséglet társadalmi reprodukciója, személyiségi és szakmai szocializációja, (szerencsétlen, elterjedt fogalomhasználattal: humánerőforrássá válása) nevelési, oktatási, szakképzési feladatok jelennek meg, amihez nagyon közel állnak a családpolitikai feladatok.
• A munkaerő társadalmi újratermelése, természetesen, differenciált szemléletet követel meg, a magyarországi etnikai problémák súlyos, önálló politikai problémává váló megjelenésének következtében, pl. a cigány népesség nevelési, oktatási és később foglalkoztatási feladatai (társadalmi integrálása) sok tekintetben különböznek más etnikai rétegekkel kapcsolatos feladatoktól.
• A foglalkoztatáspolitika ezt követően magában foglalja a már „előállított” munkaerő mennyiség foglakoztatását, a munkaviszony törvényekben rendezett (MT) felülvizsgálatát (ennek jelenleg csak a felvetését javasoljuk, mindegyik témakör önálló, részletes kidolgozást igényel. Politikai koncepció keretében azonban elegendő a strukturális elemek összefüggéseinek megemlítése, amit most kísérelünk megadni).
• Ezt követően meg kell határozni, hogy a munkaerő gazdálkodás vállalati (gazdasági-szervezeti, intézményi) szintjei hogyan kapcsolódnak a nagy társadalmi ráfordításokkal reprodukált munkaerő nemzetgazdasági, állami-politikai szinten megfogalmazott szükségleteihez. Pl.: ide tartozik a hatékony humántőke felhasználás ösztönzés, a teljes foglalkoztatás komolyan vett célkitűzésének államilag forszírozott eszköztára, a társadalmi humántőke befektetések megtérülése, stb.
• A foglalkoztatáspolitika itt már közelít egy másik, a társadalom irányításában fontos szerepet játszó állami gazdaságpolitikához. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági szükségletek legalább sztochasztikus tervezése, közép- és hosszú távú gazdaságpolitika nélkül nem lehet ésszerű foglalkoztatáspolitikát sem követni.
• A foglalkoztatáspolitika kell, hogy integrálja a munkaadói, munkavállalói érdekvédelem hatékony szervezeteinek támogatását, mivel a gazdasági érdekellentétek nem csak a szociális békét veszélyeztethetik a gazdaság minden szintjén, hanem ezzel együtt vállalati (üzemi is), nemzetgazdasági, gazdaságpolitikai célok alapvető kockázati tényezőivé válnak. Tehát ezek hatásos működése állami-politikai érdekeket involvál, mivel az államhatalom közvetlen érdeke és felelőssége is a társadalmi béke konstruktív, szervezetei, intézményi működtetése, hogy a destruktív érdekérvényesítő cselekményeknek elejét vegye: pl. sztrájkok, politikai demonstrációk, ma már a terrorfenyegetettség is megjelenik, amelyek preventív kezelés hiányában, olykor erőszakszervezeti beavatkozáshoz vezet...Mindenképpen el kell kerülni, hogy a gazdasági érdekérvényesítést ki lehessen szorítani keletkezésük helyszíneiről, a gazdasági szervezetekből, intézményekből...

ITT OLVASHATÓ