Szerző: Lőrincz Csaba
2017.09.07.
Természetesen esetünkben nem lehet szó nukleáris válságról, hanem egy önmagát szándékosan elszigetelő, érdemi szövetségesek nélkül maradt, úgy nevezett remeteállamról kell beszélnünk.
Milyen egyéb indíték vezérelheti egy katonai értelemben jelentéktelen állam kormányát arra a pénzkidobásra, hogy 2017-18 között negyven lőteret létesítsen? Kételyeinket tovább erősíti az oktatás jelenlegi helyzete, ami a beruházás többszörösének hiányáról tanúskodik.
Az alig tagadva és módszeresen meggyengített oktatás tükrében vajon mennyiben lehet ilyen célt szolgáló beruházást nem súlyos kockázatként felfogni?
A hírt megjelentető Magyar Közlöny előzékenyen felmenti magát e kockázat indoklásának terhe alól, de mulasztásuk dacára létező és súlyos problémáról kell beszélnünk.
Köztudott tény, hogy Orbán valamiféle katonai megszállottság jeleit mutatja politikusi pályafutása kezdete óta. Ami azért is fura, mert nyílt titok, hogy kötelező szolgálati ideje alatt súlyos atrocitásoknak volt célpontja. Hogy ezekben a konfliktusokban mennyire lehet érintett az újabban – lassan nyolcadik éve – marcona államférfi képében tetszelgő Orbán, végső soron nem is lényeges...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.