2017. szeptember 2., szombat

EGYETEMI VÁROS VS. SZOCIÁLIS VÁROS

A VÁROS MINDENKIÉ BLOG
Szerző: AVM
2017.09.02.


Orbán Viktor társaságában ünnepelheti 650 éves jubileumát az egyébként 1921-ben Pécsre költöztetett és 2000-ben nevében is egységbe kovácsolt Pécsi Tudományegyetem. Bár egy politikus feltűnése illusztris egyetemi eseményeken mindig kicsit önellentmondásos a politikát “elvből elutasító” egyetemi vezetés részéről, miniszterelnökünk megjelenése annak fényében már cseppet sem meglepő, hogy a Kormány 2016-ban 24 milliárd forintot ajánlott fel a Modern Városok Program keretében a PTE-nek. Egy ekkora összeg méltó kompenzációt érdemel, mi meg sem állnánk a Jubileumi Megnyitónál...

Az első Magyar Felsőoktatás Napján azonban inkább érdemesebb áttekinteni, hogy mit jelent az ország évek óta toplistás leszakadó régiója számára a megyeszékhelyi szerep egyetemvárosivá formálása. Illetve egész pontosan: mit jelent mindez a város ingatlanpiacára nézve?

1990-től ’96-ig gyors tempóban és nagyon eredményesen zajlott le Pécsen a privatizáció. Országos szinten is kimagaslóan gyorsan és olcsón biztosították a korábbi lakók számára az állami tulajdonú ingatlanok felvásárlását (olykor a piaci ár 90%-os csökkentésével is). A hullám lecsengése után egyébként az eladások nem álltak le, alacsony szinten stagnálva ugyan, de a mai napig folytatódnak.

A megmaradt non-profit közösségi bérlakás-szektor (ami jelenleg önkormányzati tulajdonban van) országos szinten az összes lakás kevesebb mint 4%-a, amely mérete miatt nem tud hatni a piaci árak alakulására, így az államnak csak szabályozási és támogatási eszközei vannak a lakbérek befolyásolására. Ez a terület azonban egyelőre alulszabályozott és mégis bonyolult, amely sem a bérlők, sem a bérbeadók jogait és kötelezettségeit nem biztosítja megfelelően. A tulajdonos számára biztonságosabb rövid távú szerződések a bérlakást egy átmeneti, bizonytalan lakhatási formává teszik.

Az elmúlt évek magánbérlakás-piacán megfigyelhető tendenciák még riasztóbb képet festenek. Hetente jelennek meg cikkek, tanulmányok és szerveznek beszélgetéseket a lakáspiac szétszakadásától, drágulásáról, területi elszigetelődéséről.

A piacon megjelenő új generáció (akik csak a nagyvárosokban találnak munkát, alacsony jövedelmük és kevés megtakarításuk miatt nem tudnak, vagy akarnak hitelt felvenni és saját lakást vásárolni) számára az albérlet az egyetlen lehetőségük arra, hogy lakhatásukat megoldják. Ők osztoznak a szolgáltatási szektorban dolgozó magasabb keresetűekkel, cserediákokkal és turistákkal, akik sokkal magasabb bérleti díjat is hajlandók kifizetni, ráadásul a lakáskiadók számára kevésbé kockázatos csoportnak számítanak. Ma tehát a magánbérlakásba kényszerülő legalacsonyabb jövedelmű csoportoknak a legmagasabb jövedelműekkel kell megférniük a kisszámú bérlakáspiacon, ahol a szabályozásból adódó kockázatok eleve a magasabb jövedelműeknek kedveznek, így mind területileg mind minőségileg kettészakad a bérlakáspiac...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.