EGY GYEREK, KÉT GYEREK, KÉT NYELV ÉS HÁROM

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.09.21.

A kétnyelvű gyerekekről elég sok poszt volt már a blogon, ám arról emlékeim szerint még csak kevés szó esett, mi a helyzet akkor, ha több gyerek születik ilyen helyzetbe. Ilyenkor ugyanis egészen érdekes helyzetek fordulhatnak elő, mint az a mai posztból is kiderül.

Adott egy – a határátkelők életében ritkának aligha nevezhető – alaphelyzet, amiben egy vegyespáros családban gyermek születik. Ilyenkor általában a szülők döntése az, hogy a nem az adott ország nyelvét beszélő szülő a saját anyanyelvén kommunikál a kicsivel, aki (ha minden jól megy) kétnyelvűként nő fel. (Ez ugye az úgynevezett OPOL – One Parent One Language, azaz Egy szülő, egy nyelv – stratégia.)

Az elképzelés elsőre könnyebbnek hangzik, mint amilyen a valóságban, elsősorban az adott ország nyelvét nem anyanyelvként beszélő szülő számára, hiszen neki muszáj keményen ragaszkodni a saját nyelvéhez, különben a gyerek nem tanul meg rendesen.

Olyannyira komoly kihívás ez, hogy (miként a nyelvtanárként dolgozó Chontelle Bonfiglio írta) sok családban kudarcot is vallanak: „Tanítottam angolra olyan gyerekeket, akiknek az egyik szülője angol volt. Szerintem hatalmas veszteség a gyereknek, ha a szülő nem adja tovább a kulturális örökségét. És akkor én tanítom a gyereket angolra, amikor a szülő már a születésétől kezdve megtehette volna. Biztosítani akartam, hogy ez nálunk nem fordul elő”.

Éppen ezért érdemes a kezdetektől komolyan venni a dolgot, mert ha nem alakul ki időben a rutin, akkor megette a fene az egészet. Chontellék esetében a két nyelv az angol és az olasz volt, így neki nagyon oda kellett figyelnie arra, hogy amennyire csak lehetséges volt, ne beszéljen olaszul a gyerekéhez, ha pedig az olaszul válaszolt, akkor bátorítsa az angol kommunikációra.

„Ha olaszul válaszolt, mindig megkértem, hogy angolul feleljen, úgy tettem, mintha nem érteném, hogy ezzel is bátorítsam a váltásra. Mindig azt mondogattam neki, hogy anyu angolul, apu pedig olaszul beszél” - mesélte Chontelle.

Eddig a történetben semmi különös nincs, szerintem elég sokan tudnátok mesélni hasonlókat. A dolog ott vett érdekes fordulatot, amikor a kisfiú három éves korában behozták neki a szülők a spanyolt is.

Meglepően jól vette az akadályt, így aztán a ma már ötéves kissrác gyakorlatilag anyanyelvi szinten beszél angolul és olaszul, és társalgási szinten spanyolul, és soha nem okozott neki gondot a többnyelvűség...

ITT OLVASHATÓ