CORBYN ÉS A MUNKÁSPÁRT SZEMBEFORDULT A BREXITTEL

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Tóth Csaba Tibor
2017.09.03.

A Brexit után egy évvel végül igazi hangot kaptak az EU-ban maradásra szavazók, valódi képviseletet a még Nagy-Britanniában maradó, de egyre fogyatkozó számú EU-s munkavállalók. Jeremy Corbyn döntése persze praktikus, de hosszú távon több rejlik mögötte, mint egyszerű számítás. A brit baloldal vezetője ugyanis szeretné a „norvég modellbe” átvezetni országát, és ha a kisebbségi Tory kormány a közeljövőben válságba kerül, erre történelmi lehetősége is nyílhat.

Tétova fordulat

Több, mint egy éves bizonytalankodás és kettős beszéd után Jeremy Corbyn vezetése alatt, és egy erős, de nem győztes választás után a brit Munkáspárt végül eldöntötte: hagyományos szavazói közel kétharmadának van igaza, és az EU-ból való kilépés után sem szabad otthagyni a közös piacot, és felszámolni a szabad mozgást. Az ellenzék technokrata Brexit-felelőse, Keir Starmer ezzel minden bizonnyal döntő csatát nyert Corbyn szélsőbaloldali belső köre és elsősorban John McDonnell árnyék-pénzügyminiszter ellenében.

A lépés várható volt, és a Corbynt 2017-ben tömegesen támogató 35 év alatti új szavazók követeltek is hasonló fordulatot. A Labourrel és demokratikus szocialista vezérével szemben egyenesen kegyetlen angol liberális sajtó most persze ünnepel, a brit baloldal azonban korántsem ígér visszafordulást, csak puha landolást.

A londoni képviselő és Brexit-felelős árnyékminiszter Starmer terve szerint a 2019 márciusi kilépés nem lenne drasztikus, azt egy átmeneti időszak követné Nagy-Britanniában, melynek során a gazdasági közösséget sem hagynák el, és az EU-s állampolgárok szabad mozgását a Brexit előtti állapotban tartanák. Mindez egy 4-5 éves átmeneti időszakot jelentene a Labour hatalomszerzése esetén, amelynek során az ország szinte észrevétlenül hagyná maga mögött a teljes tagságot, kialakulna új kereskedelmi és pénzügyi szerepe, rendeződne az országban az uniós állampolgárok státusza, miközben a drasztikus változásokat, az ír határ vagy akár a Csatorna-alagút hirtelen lezárását és általában a káoszt el lehetne kerülni.

Starmer legújabb cikkében az eddigi kormánypárti stratégiát a „konstruktív kétértelműség” kifejezéssel jellemezte és szerinte David Davis Brexitminiszter és Philip Hammond pénzügyminiszter azzal, hogy elismerték egy a hivatalos kilépés utáni átmeneti politika lehetőségét, miközben még két héttel ezelőtt is tagadták ezt, elérték a konzervatív stratégia végét, és zsákutcába juttatták a tárgyalásokat. Ő most arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a Brexitet a britek úgy akarják megcsinálni, ahogy a nép valójában akarta, a kilépés utáni átmeneti időszakra és problémamentes landolásra lesz szükség, nem érhet tehát véget a közös piaci és vámuniós brit tagság hirtelen, 2019 márciusában.

Sok mindent kockáztat azonban ezzel a Munkáspárt vezetősége: az eurokritikusként ismert Jeremy Corbynnak nem lesz egyszerű eladnia támogatói 30 százalékának, hogy hosszú-hosszú évekig nem történik meg az a Brexit, amire 2016 júliusában ők is szavaztak. Corbyn ráadásul még múlt júniusban is távolított el az ellenzék első padsoraiból olyanokat, akik a Brexittel való szembefordulást kérték tőle. Mindeközben a Munkáspárt balszárnya (mint például az ugyancsak vezető képviselő Barry Gardiner vagy Dennis Skinner) szerint az EU-s közös piaci tagság fenntartása egyszerű „vazallusállami” státuszt jelentene az Egyesült Királyságnak, ha nem tagjai az EU-nak formálisan.

A helyzet egyszerűen az hogy Corbynnak és Theresa May miniszterelnöknek tudomásul kell vennie, szavazóbázisuk 2016 után olyannyira megváltozott, hogy a hagyományos kétpárti osztálypolitikához való visszatérés mindkét nagy párt számára lehetetlenné vált. És ezúttal ő lépett gyorsabban, nem May...
ITT OLVASHATÓ