Szerző: GOTTMAYERLEA
2017.09.30.
 |
| Felirat hozzáadása |
Bodnár Zoltán beszél az ellenzékről, Botkáról és a kormányváltásról.
Reflektor: Mit tehetnének az ellenzéki pártok, hogy sikeresebbek legyenek és kormányváltás legyen 2018-ban?
Bodnár: A demokratikus ellenzék pártjainak azt kell megérteniük, hogy a 2018-as választás nem egy lesz a sok közül, az éppen soron következő, hanem Magyarország számára történelmi jelentőségű lesz. Ha a Fidesz-KDNP “pártszövetség” alakít kormányt 2018-ban, akkor Orbán semmi sem fogja meggátolni a már félkész diktatórikus - igényesebb ízlésűek szerint autokratikus - rezsimjének kiteljesítésében. Súlyosan téved az, aki úgy véli, hogy elég most a Fidesz 2/3-ának megakadályozása, a parlamenti frakcióalakítás, s egy 2022-es kormányváltásban bízik. Ha Orbán marad, gazdaságilag teljesen ellehetetleníti az ellenzék pártjait, s a közösségi médiát leszámítva elzárja őket a nyilvánosság minden formájától. Már nincs szüksége újabb 2/3-os törvényekre, azok nélkül is bármit megtehet.
Miközben a közvetlen klientúrán kívül nincs a magyar társadalomnak olyan rétege, amelyben Orbánék így vagy úgy ne rúgtak volna bele, s a választók többsége látva a végtelen és gátlástalan korrupciót, érzékelve saját kiszolgáltatottságát, ennek a képmutató álkeresztény rezsimnek a privát szféra legbelsőbb köreibe igyekvő nyomulását. Ők mind rendszerváltást/kormányváltást akarnak. A demokratikus ellenzék felelőssége, hogy ennek lehetőségét ne a Jobbikban lássák meg, amely minden cukiság-kampány ellenére megmaradt az ami, egy rasszista rendpárt falvakban vonuló Magyar Gárdával, Betyársereggel, menekültekre vadászó különítményekkel.
Az elmúlt hónapokat a demokratikus ellenzék pártjai elvesztegették. Miközben saját programjaik - az eddig megismerhetőek - között nincsenek áthidalhatatlan különbségek, mert alapvető egyetértés van a liberális demokrácia, a jogállamiság, a polgári szabadságjogok, a munkavállalói jogok helyreállításában, az oktatásügy, vagy az egészségügy kérdéseiben . Ezt Kincses Gyula moderálásával létrehozott nemzeti minimum is bizonyítja - s még a gazdaságpolitika legfontosabb ügyeiben sincsenek feloldhatatlan/megoldhatatlan ellentétek, a közbeszéd, a pártok közötti beszéd hónapok óta nem erről szól. Nem arról, hogy kormányra kerülve a demokratikus ellenzék pártjai hogyan teremtenének egy prosperáló, egészséges, a fiatal generációk számára perspektívát kínáló Magyarországot. (A TTIP helyes vagy helytelen voltáról vallott eltérő nézetek a 2018-as választások szempontjából a lehető legérdektelenebb kérdés.)
Ezeknek a pártoknak az elmúlt években volt elég idejük ahhoz, hogy saját közvetlen támogatói bázisukat építgessék, s már hónapok óta az lett volna a dolguk, hogy felmutassák a választóknak azt a demokratikus szövetséget, amelyik képesnek látszik arra, hogy Orbánékat leváltsa, s az Orbáni diktatúra már felépített jelképes falait lebontsa. Ehelyett - miközben mind a kormányváltás szándékáról nyilatkoznak - még mindig csak saját képzelt szavazóihoz beszélnek. Vagy ami még rosszabb, némely politikusaik olykor a nyilvános beszédben is úgy nyilatkoznak, hogy a kormányváltásra nincs esély 2018-ban. Ám hogy gondolnák megszerezni a kormányváltást akarók támogatását, ha maguk sem hisznek annak lehetőségében?
Az utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy stratégiát váltsanak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.