Szerző: Pap Szilárd István
2017.09.15.
...Az a helyzet ugyanis, hogy 2017-ben, fél évvel a választások előtt a magyar politikai palettán mindenki Európáról beszél, a legkisebb szereplőktől a legnagyobbakig. A DK szerint a választások tétje, hogy Orbán vagy Európa. A Momentum Európamenetet szervezett, ahol Európa vagy Oroszország volt a felkínált választási lehetőség, a párt pedig egyértelműen Európa mellett tette le a garast. Botka László miniszterelnök-jelölti megválasztásakor szintén abban jelölte meg a választások tétjét, hogy Orbán vagy Európa. Pár perc guglizás után az Együtt és a Párbeszéd képviselőitől is találunk hasonló nyilatkozatokat.
De nemcsak a liberális és baloldali térfélen hivatkoznak emberek úton-útfélen Európára. Orbán Viktor Európát védi a menekültektől és bevándorlóktól, és olyan „európai” értékekre hivatkozik, mint a nemzeti szuverenitás, kereszténység és így tovább. A Jobbik uniós szintű népszavazást kezdeményezne a bérkülönbségek csökkentésére, és a Jobbiktól jobbra gombamód szaporodó új alakulatok a „fehér európai rassz” (Erő és Elszántság) védelmében szállnak síkra.
Gyakorlatilag nincs ma olyan politikai szereplő (talán az LMP felemás, és a Kétfarkú Kutyák még felemásabb kivételével), amelyik - valamilyen mértékben - nem Európa címszó alatt fogalmazná meg üzeneteit, politikai vízióját. És ebből a nézőpontból irreleváns, hogy ki mennyire őszinte, hiteles vagy autentikus.
Jobban mondva nem irreleváns, csak nem élből eldönthető. Hiszen épp az történik, hogy versenyző Európa-elképzelések csapnak össze a nyilvánosságban, és az egyes szereplőknek nemcsak a saját Európa-koncepcióikat kell eladniuk, hanem azt is, hogy ők gondolják a legkomolyabban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.