Szerző: PuPu
2017.09.24.
Ha nyernek, hát rendben van, bizonyára én tévedtem.
De ha vesztenek, nem úszhatják meg egy sajnálkozó gesztussal, de magyarázkodással sem.
Bizony, el kell számolni azzal, mit csináltak a választás előtti négy (nyolc...) évben - attól tartok, a lista rövid lesz, az eredmény pedig kiábrándító.
Bármely mérkőzésen ugyanis az eredmény a nyertes tehetségéből és a vesztes tehetetlenségéből és tehetségtelenségéből születik meg, és ezen nem változtathat semmiféle magyarázkodás - hosszú távon még a szerencse szerepe sem meghatározó.
Hogy a magyar politikában immáron nyolc éve a rideg számítás és a politikai impotencia harcából ki került ki győztesen, az egyáltalán nem volt kérdéses, de hogy ez így alakult, az egyáltalán nem volt törvényszerű, még akkor sem, ha bekalkuláljuk Orbán gengszterizmusát.
Lehetett 2010 óta az első vesztett választást a politika inga-természetére hivatkozva, vagy a karaktergyilkosságok hatására fogva magyarázni, de 2014 után megszűnt minden magyarázkodás legitimációja, illene talán a tükörbe nézni.
És ha veszítünk megint, hát le kell vonni végre a konzekvenciákat.
Azt mondják az okosok, hogy a választási kampányok az eredmények kihirdetésének estéjén kezdődnek, csak a magyar ellenzék úgy gondolja, hogy ez visszafelé értendő.
Pedig nem - a 2022-es kampány 2018-ban indul, mert ha nem, hát lehet is borítékolni a következő bukást.
Az ellenzék pártjai - ki halkabban, ki hangosabban - követelik a hatalmon lévők elszámoltatását, pedig őket is el kellene számoltatni, hiszen ők is felelnek azért, hogy képtelenek voltak megakadályozni Orbán elpofátlanodását.
Nem lehet állandóan arra hivatkozni, hogy a diktatórtikus körülmények, meg a média helyzete, hiszen nyivánvaló, hogy üvölteni kellett volna, amikor nekikezdtek a fékek és ellensúlyok felszámolásának, amikor a törvényhozásban bevezették a törvényalkotást - egyéni képviselői indítványra, hogy a médiumok elrablásáról ne is beszéljünk.
Le kell persze vonni a tanulságokat a gazasági és értelmiségi holdudvar tevékenységével kapcsolatban is, de a felelősség mégiscsak a pártok vezetőit terheli.
Alibizgetéssel továbbra sem fogunk semmire menni, márpedig itt ellenzéki oldalon - a Jobbik kivételével - végig ezt ment és megy...
De ha vesztenek, nem úszhatják meg egy sajnálkozó gesztussal, de magyarázkodással sem.
Bizony, el kell számolni azzal, mit csináltak a választás előtti négy (nyolc...) évben - attól tartok, a lista rövid lesz, az eredmény pedig kiábrándító.
Bármely mérkőzésen ugyanis az eredmény a nyertes tehetségéből és a vesztes tehetetlenségéből és tehetségtelenségéből születik meg, és ezen nem változtathat semmiféle magyarázkodás - hosszú távon még a szerencse szerepe sem meghatározó.
Hogy a magyar politikában immáron nyolc éve a rideg számítás és a politikai impotencia harcából ki került ki győztesen, az egyáltalán nem volt kérdéses, de hogy ez így alakult, az egyáltalán nem volt törvényszerű, még akkor sem, ha bekalkuláljuk Orbán gengszterizmusát.
Lehetett 2010 óta az első vesztett választást a politika inga-természetére hivatkozva, vagy a karaktergyilkosságok hatására fogva magyarázni, de 2014 után megszűnt minden magyarázkodás legitimációja, illene talán a tükörbe nézni.
És ha veszítünk megint, hát le kell vonni végre a konzekvenciákat.
Azt mondják az okosok, hogy a választási kampányok az eredmények kihirdetésének estéjén kezdődnek, csak a magyar ellenzék úgy gondolja, hogy ez visszafelé értendő.
Pedig nem - a 2022-es kampány 2018-ban indul, mert ha nem, hát lehet is borítékolni a következő bukást.
Az ellenzék pártjai - ki halkabban, ki hangosabban - követelik a hatalmon lévők elszámoltatását, pedig őket is el kellene számoltatni, hiszen ők is felelnek azért, hogy képtelenek voltak megakadályozni Orbán elpofátlanodását.
Nem lehet állandóan arra hivatkozni, hogy a diktatórtikus körülmények, meg a média helyzete, hiszen nyivánvaló, hogy üvölteni kellett volna, amikor nekikezdtek a fékek és ellensúlyok felszámolásának, amikor a törvényhozásban bevezették a törvényalkotást - egyéni képviselői indítványra, hogy a médiumok elrablásáról ne is beszéljünk.
Le kell persze vonni a tanulságokat a gazasági és értelmiségi holdudvar tevékenységével kapcsolatban is, de a felelősség mégiscsak a pártok vezetőit terheli.
Alibizgetéssel továbbra sem fogunk semmire menni, márpedig itt ellenzéki oldalon - a Jobbik kivételével - végig ezt ment és megy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.