Szerző: HaFr
2017.09.26.
Az ellenzék könnyű, mint a pelyva. 1. Fontosabbak nekik a pártjaik külön-külön, mint Orbán legyőzése, pedig a pártjaikban nincsen semmi értékes vagy megőrzésre méltó, ideértve a legújabb pártokat is. 2. Nincs, mert egyiknek sincs a társadalmi kompetenciáinkkal számoló, organikus magyar modernizációs programja, amely illeszthető volna egy érzelmileg átélhető, legitim narratívába. Ronda mondat, de benne van annak az ellenzéki nem-tudásnak a kritikája, amely azt hiszi, hogy klisékkel, receptekkel, formalizmussal, -- ez most a csúcs bölcsesség: "ügyek mentén", öööö, fiatalosan, pragmatikusan, a.m. vakon, semmit nem tudva és nem értve -- fenntartható pályára lehet állítani az országot a mai politikai közegben, az etnicista jobboldallal versenyben. Nem mintha sokkal jobbak lehetnének barátibb közegben sem, mert az évszázados teendők tükrében teljesen mindegy, hogy Orbán itt van, vagy nincs. Orbán nem jelenthetne problémát, ha tudnák, mi a feladat, mert a feladat adná a megoldást, és adná a választók megszólításának módját.
A hazai boldogulás egyetlen koherens útja az EU-párti modernizációs nacionalizmus lehetne, amely az EU-hoz követelést és kihívást intéz a nemzeti érdekű modernizáció érdekében, a magyar tudás és versenyképesség felzárkóztatására. A nemzetért vívott konfliktusoktól nem tekint el, viszont azokat termékenyen játssza le. Az EU egységesülésében csak úgy szabad részt venni, hogy addig gondoskodunk a ránk bízott magyar kultúra és össz-kompetencia jelentős megerősítéséről, ami nem megy csak az euró, csak az uniós intézményrendszer, csak a "közös politika" (sogenannte szolidaritás) melletti "kiállással". A felkínált (lásd Juncker-féle) keretekbe belépni nem nemzeti választás, és ami még rosszabb, nem okos válasz a magyar nemzet előtt álló kérdésekre (még ha okos is a már eleve versenyképes magyar embereknek)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.