Szerző: Ónody-Molnár Dóra
2017.09.11.
Arra ugyan nem készít fel az iskola, hogy egy robotizált, a szakmákat egyre gyorsuló sebességgel átalakító és felszámoló világban milyen tudással lehet majd túlélni, de arra igen, hogy Magyarországon milyen sajátos készségek kellenek a sikerhez, a meggazdagodáshoz és az érvényesüléshez. Ezek közül a legfontosabb a tekintélyelv elfogadása és az autonómia feladása. Egy tanterv, egy tankönyv, egy ideológia, egy központ, egy akarat. A NER nem díjazza a kritikus gondolkodást, a szolidaritást, a sokszínűséget, a szabadság szeretetét, ezért a mai magyar iskola – éppúgy, mint a negyven évvel ezelőtti – mindent el is követ annak érdekében, hogy a gyerekeket lenevelje az efféle vonzalmakról. Az élet ebben az országban úgysem ezekről szól. Non scholae, sed vitae discimus – nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.
Ha a miniszterelnök barátja elfelejt beírni a vagyonnyilatkozatába egy nyolcszázmilliós tételt, akkor büntetésképpen kap ajándékba három szállodát és két megyét. Ha egy igazgatóhelyettes késik egyetlen napot a nem létező vagyonának (lásd még pedagógusbérek) kötelező bevallásával, akkor megvonják a vezetői besorolását. Jól figyeljetek, gyerekek, ilyen mifelénk a nagybetűs élet.
A most induló tanévben nem lesz probléma a hiányzó krétákkal. Ilyen botrányt nem enged meg magának a kormány. A fojtogatóvá váló pedagógushiánnyal azonban nem tud mit kezdeni. A jelenség már korábban is érzékelhető volt, de az érett NER most megmutatja, mit jelent, ha a fizikát a szaktanár helyett a magyaros vagy rajzos kolléga tanítja, aki annyival jár a diákok előtt, mint nagyon régen az orosztanárok vagy nem is annyira régen az angoltanárok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.