- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TAMÁS RÓBERT
2017.09.27.
...A piacbarátság is teljesen egyértelmű. Erről csak azt a néhány (tíz és száz) ezer családot kell megkérdezni, akik megélhetés nélkül maradtak, mert Vajnának kellett a kaszinó- és játékgép piac, a hűséges fideszeseknek kellettek a dohányboltok, a csókosoknak a tankönyvpiac, Mészáros Lölönek minden más – a földektől a szállodákon és a kempingeken keresztül az ásványvízig -, Simicskának a beruházások, majd ezt is Mészáros örökölte, Orbán apukának a beruházásokba egy kis (jó sok) beszállítási lehetőség, az Orbán vőnek a közvilágítás és a közpénzből felújítandó kastélyok, a Vajna-Mészáros-Habony édeshármasnak a komplett média, Rogánnak a letelepedési kötvény biznisz, Lévai Anikónak a földek és szőlőbirtokok, kellett a nyelvoktatás, az idegenforgalom és gyakorlatilag minden, amiből pénzt lehet csinálni, mert uniós forrásokhoz lehet hozzáférni. Vagy simán csak bevételekhez.
De kellettek azok a szegmensek is, amelyeken keresztül pénzt lehet kiszivattyúzni a közösből. A különféle alapítványok, sportklubok, elemző cégek és hasonlók. Ha megnézzük, mindenhol ugyanazt a néhány nevet találjuk. Gyakorlatilag lefölözik az uniós fejlesztési források és a belföldi források jókora részét. Amit vinni nem tudnak, azt központosítják, hogy egyszerűbb legyen a lefölözés. A közétkeztetésbe beszállítóként, különféle közszolgáltatásokba szolgáltatóként épülnek be.
Az ingatlanok – termőföldektől az értékes épületekig, kempingektől a frekventált területekig néhány kézben (valóban néhány, mert a strómanhálózat egy pontba fut össze) összpontosul a vagyon jelentős része. Mindez kizárólag az ország kifosztásával, egy kőkemény maffiahálózat felépítésével lehetséges. Mégpedig törvényesen, hiszen úgy írják át a törvényeket, hogy az az ő igényeiknek megfeleljen. És mindezt úgy, hogy a lebutított, vagy gyárilag kretén hívek nyálcsorgatva ünneplik és már az is egy extázis számukra, hogy ezt legalább nem a szocik lopják el.
Én nem tudom, de nekem nem elfogadható sem az, hogy az egyik lop, sem az, hogy a másik. Normális országban már régen megbukott volna bármelyik politikus, ha annyi disznóság derült volna ki róla, mint amennyi egy átlagos magyar politikusról egy átlagos napon kiderül. Nálunk gyakorlatilag lehetetlenség belebukni. Ameddig van egy darab kenyér, ameddig tényszerűen nem éhezik az ország háromnegyede, addig ez lesz. Most tapsoljuk el a gyerekeink és az unokáink jövőjét. Ha – nem, nem ha; amikor – megérik az idő – és az agyunk – a változásra, az sem szép, sem csendes nem lesz. Elég baj az nekünk, de most úgy tűnik, ez nem spórolható meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.