Szerző: Dr. Szüdi János
2017.09.01.
Új seprű jól seper?
Még szinte meg sem száradt a tinta a képviselői igazolványokon, máris teljesült sok pedagógus álma. 2010. VII. hó 5-én az Országgyűlés – az első évfolyam kivételével – megszüntette a buktatás tilalmát, és a tanulói teljesítmény szöveges értékelésének kötelezettségét. Visszakapták a pedagógusok a fegyelmezés leghatékonyabb eszközét. Megszabadultak attól, hogy érdemi tájékoztatást készítsenek a tanuló fejlődéséről. A kormány 2010. VII. hó 30-án az Óvodai nevelés országos alapprogramjából törölte azt a mondatot, amely a nemek egyenjogúsága erősítésével összefüggő uniós kötelezettség teljesítése érdekében – azóta is kizárólagos megoldásként – épült be a magyar jogrendbe 2009-ben: “Az óvodai nevelés… tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását.” Fellélegezhettek az óvodapedagógusok. Nem nekik kell megkezdeni – a konyhai faliszőnyegekről virító – magyar párkapcsolatok szubsztanciája felszámolását a fejekben: “Asszony verve jó”.
2010. IX. hó 1-jén indul az első nemzeti tanév. Tapintható a feszültség. Érzékelhető a várakozás. Nagy a bizalom az új hatalomban. Nem kell sokáig várni. 2011. XII. hó 29-én kiderült minden. A sokat ígérő címmel – Nemzeti köznevelésről szóló törvény – ezen a napon kihirdetett törvény nem hagyott kétséget afelől: vége az oktatás terén a liberális vircsaftnak, a szülők és a diákok rémuralmának, a helyi önkormányzatok önkényeskedésének. A pedagógus bekerül a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe: az állam dönt mindenki helyett, minden kérdésben. A pedagógusnak többé nem kell gondolkodnia. Mellesleg nem is szabad. A pedagógus feladata egyszerű, az állami akarat végrehajtása...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.