Szerző: Prof. Dr. Lakatos Gyula
2017.09.11.
A belső megosztottság eszmeileg a jó és rossz nemzeti érdekek értelmezésének formáiban jelent, jelenik meg, miközben az éppen aktuális külpolitikai hatalom által nyújtható előnyökért befolyásért folyt a versengés. Ilyen körülmények között a külső hatalmi befolyást érvényesíteni, mintegy „versenyeztetve” a magyar társadalom csoportjait a külső hatalmi tényezők iránti lojalitásért, hűsségért és a vele járó vagyoni előnyökért. Történelmi idők óta ennek a logikának a mentén vált az „árulás”, (a nemzeti érdekek szolgálatának ideológiai, politikai jelmezébe bújtatott árulás), a hazai belpolitika természetes részévé, jó üzleti stratégiává és a szocializációban a jellemtelenség, az erkölcstelenség dicsőítésévé. Így jöhetett létre az a hazai gondolkodásmód, széles körben elterjedt beállítódás, ami a politikai tevékenységet, a politikai ideológiákat, a nemzeti önazonosságtól idegennek tartja, gyanakvással fogadja, nem tekinti értékeket hordozó munkának, ám rendkívül jövedelmezőnek ítéli meg. A mai közállapotok csak megerősítik ezt az attitüdöt, káros következményei a felnövekvő nemzedékek, s nem csak a nemzeti kisebbségek számára felmérhetetlenek.
Ennek a skizofrén helyzetnek az okát abban is lehet keresni, hogy a nemzeti érdekek definiálása, belpolitikai erők által való erős és határozott képviselete, több évszázada nem volt lehetséges. Legfeljebb kisebb társadalmi csoportok esetében lehetett az érdek, legfőképpen azonban a közösségi érdek fogalmát értelmezni, amit verbálisan a nemzeti érdekkel azonosítottak és propagálták...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.