A KORONA HERCEGÉNEK ATOMBOMBÁJA

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.08.31.

Újabban rákaptam a sorozatokra, ami az agysejtek pusztulásának legbiztosabb jele, de bátran szembenéztem a problémával, megvizsgáltam a szituációt, és velemszületett kimagasló szerénységemmel megállapítottam, hogy van itt készlet, van miből pusztulni.
Így aztán nem fékeztem meg magam.
A sorozatfüggésben az a jó, hogy nem lehet megállni egynél.
Én például a Trónok harca sorozattal kezdtem, majd jött A szultána - Kösem című sorozat, és a züllés mélypontjaként beiktattam napirendembe A korona hercege című koreai sorozatot, melybe véletlenül botlottam a távkapcsoló nyomogatása közben.
A vélhetőleg dél-koreai (nem Kim Dzsong Un gyermekkoráról szól) történet meglehetősen gyermeteg, de hát a nyugger egyébként is második gyermekkorát éli, hát beletörődtem a szégyenbe, és nézem szorgalmasan a Kínába induló koreai küldöttséget, meg az utánuk lovon vágtató koronaherceget (valószínűleg németből magyarították a szinkron-szöveget, lásd Kronprinz...).
A jelmezek és a koreai nők igen szépek, a jelmezekről azt hittem, a fantázia szülöttei, de aztán tegnap megnéztem egy műsort, melyben szöuli utcaképek is voltak, hát nem ott vár a taxira egy főúr a sorozatból?
Műveltségem zöme egyébként is a képesújságok szorgalmas lapozgatásából származik, így hát lassan Korea-szakértővé képezem magam, amire egyébként az is predesztinál, hogy kora gyermekkoromban diafilmen megtekintettem a bátor Pakot, aki legyőzte a sárkányt.
Hány politológus él meg ennél is szerényebb tudásból...

ITT OLVASHATÓ