Szerző: Prof. Dr. Lakatos Gyula
2017.09.01.
Az elmúlt harminc év kormányainak, dilettantizmusának, demoralizáló, antiszociális tevékenységének következménye: nem kell mindenkinek iskolába járni! (Bokros) Akinek nem tetszik, menjen el az országból! (Gyurcsány). Fogyjon a népesség, mi gyarapodjunk! (Orbán).
Mondjuk el nekik még egyszer a lényeget, hátha sikerül megérteni!
Meghatározó jelentőségű a termelési tényezők sajátos összetétele, elsősorban nem kielégítő színvonala.
A termelési tényezők, kissé egyszerűsítve, a tőkét, a munkát és a földet foglalják magukban. A tőke nem csak, mint pénzösszeg jelenik meg, hanem működő tőkeként egyrészt, mint anyagi formát öltött tárgyak összessége kifejezi a munka eszközellátottságát, a munka technikai felszereltségének fokát;másrészt kifejezi az érdekviszonyokat...
A tőke anyagi jellegében döntő a műszaki fejlettség és a termelés anyag, energia stb. ellátottsága. Hazánkban a tőke technikai felszereltsége már hosszú évtizedek óta elmaradottvolt, még ma sem világszínvonalú!
Az egész XX. század magyar gazdasági fejlődésére ez jellemző, ami párosul a krónikus tőkehiánnyal, ami már különböző formában háromszáz éve fennáll. A tőkehiány fő oka, hogy Magyarországon mind az eredeti, mind a folyamatos tőkefelhalmozás negatív oldala érvényesült: a tőke haszna külföldre „vándorolt”. Az osztrák és német uralom idején nyilvánvalóan nem a magyar, hanem az osztrák és német érdekek domináltak. A mezőgazdaságban, méghozzá egy viszonylag külterjes mezőgazdaságban a képzetlen munkaerőt igénylő ipari, kiegészítő tevékenység volt jellemző, mint pl. malom, szeszipar stb. Az osztrák és német tőke nagyobb mértékben csak 1867-es kiegyezés után kezdett beáramlani az országba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.