Szerző: Lénárd Rita
2017.09.13.
Elhatárolódom a Magyar Orvosi Kamara (MOK) etikai bizottságának döntésétől, mely szerint egy orvos kirívóan súlyos etikai vétségét mindössze hat hónapos kizárással büntette. Emlékeztetőül: arról a sajtóban is nagy visszhangot kiváltó esetről van szó, amikor egy onkológus-nőgyógyász pénzt kért, sőt követelt súlyos betegektől egy közfinanszírozott kórházban, a munkaideje alatt elvégzendő műtétekért. Az ügy a bíróságon bizonyítást nyert, az ítéletet és annak indoklását orvosként nem tisztem minősíteni. De az Orvosi Kamara hivatásrendi köztestület, ennek megfelelően legfontosabb feladata a hivatás tisztaságának megőrzése, a szakma méltóságának, megbecsültségének biztosítása, a betegek bizalmának megtartása lenne. Minden Magyarországon praktizáló orvos számára kötelező az orvosi kamarai tagság – a tagság egy olyan kamarában, mely mindössze fél évre zárja ki soraiból a betegek kiszolgáltatott helyzetével anyagi haszonszerzés céljából sorozatosan visszaélő tagját.
De ez a történet nem csak erről, és főként nem egy esetről szól.
Mély értékrendi, morális válságot élünk át, ez nem kerülte el az orvostársadalmat sem. 38 éves szakmai múltam alapján azt kell mondanom, hogy az orvosi hivatás művelésének, hitelességének elengedhetetlen feltétele az orvos erkölcsi tartása, példamutató magatartása, feddhetetlensége. Bizalmat kérünk a betegeinktől, a fentiek nélkül erre nem tarthatunk igényt.
Hiszem, hogy a gyógyulás-gyógyítás sikerének kulcsa a páciens és orvosa közti, kölcsönös bizalmon alapuló, egyenrangú, együttműködő kapcsolat. Ez az, ami nem jön létre, nem működik, ha ebben a kapcsolatban a hálapénz is szerepel.
Amikor az '50-es években a hálapénzt bevezették, az volt a politika elsődleges célja, hogy megosszák, összefogásra képtelenné tegyék az orvostársadalmat. Nos, ez bizony sikerült, a mai napig tart a megosztottságunk, széthúzásunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.