Szerző: Gellért Ádám-Gellért János
2017.09.14.
A magyar állam 1941 nyarán röpke öt hét alatt húszezer zsidót deportált embertelen körülmények között a német és magyar hadsereg által megszállt ukrajnai területekre. Legnagyobb részüket a németek gyilkolták le Kamenyec-Podolszkij és környékén, csupán kétezren tudtak titokban visszaszökni Magyarországra. Rájuk bujkálás, segítőikre internálás várt. Történet a holokauszt előli menekülésről és a magyar állam „menekültpolitikájáról” 1941-ben.
"Csak fájdalmat ébreszthet a legkeményebb szívű emberben is, ha meglátja, mikor egy-egy szállítmány befut és a marhavagonokból a törődött emberek lekászálódnak. Kis csecsszopók anyjuk karján, súlyos betegek tolószéken és törődött aggemberek váltakoznak. Egy-egy ócska daróczsákban vonszolják maguk után, amit hamarjában elhozhattak, A leszállás után névsorolvasás, majd indulás a közeli fűrésztelepre, hol elvegyülnek a már ott levőkkel. A telepen teljesen apatikus embereket találtam, akik egy-két, sőt háromnapi éhezés után szürke arccal és szederjes ajakkal, üveges szemekkel a semmibe bámulnak".
A beszámoló nem 1944-ben, az auschwitzi deportálások idején, hanem három évvel korábban, 1941 júliusában íródott. Ilyen és hasonló jelentések érkeztek Bárdossy László miniszterelnöki irodájába abból a határ menti gyűjtőtáborból, ahonnan ezrével szállították a jogtalanul összegyűjtött embereket magyar katonai teherautókon a megszállt ukrán területekre. A háború után elítélt és kivégzett miniszterelnök az esettel kapcsolatban csupán annyit jegyzett meg perében, hogy
"az országban a zsidókkal kapcsolatban kívánság volt abban az irányban, hogy akik megállapíthatólag Galíciából átjött zsidók voltak, szállíttassanak oda vissza".
A radikális kitelepítési terv megvalósítására a Szovjetunió elleni német támadás adott lehetőséget...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.