- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2017.09.23.
"Aki azt gondolja, hogy az értelmiségnek politikai szerepet kell vállalnia, az a hatalommal babrál. Ez pedig legalább olyan veszélyes, mint a földben talált világháborús aknával babrálni. Nincs veszélyesebb dolog, mint a politika, mert hatalomról szól." (Mandiner)
Ez így nagyjából meg is válaszol minden olyan kérdést, amit az elmúlt években feltettem magamnak és választ kerestem rájuk. Konkrétan azt, hogyan képes valaki gondolkodó lényként beállni egy hatalom – bármely hatalom – szekértolójának. Hát így. Hogy nincs köze hozzá, sőt, veszélyes és nem is feladata politizálni. Az a hatalom dolga, hogy megmondja, mit csináljunk, hogyan éljünk, miről mit gondoljunk.
Lánczi szerint az az ember, aki fizetésért dolgozik, máris elveszítette a jogát a véleményalkotásra és nem ugathat bele a politikába.
Én pedig azt gondolom, hogy a legfontosabb felelőssége mindenkinek az, hogy beleugasson a politikába. Az értelmiségnek (bárhonnan próbáljuk is meghatározni annak mibenlétét) kiemelten feladata politizálni. A politika nem valaki kiváltsága. Az éppen arról szól amit a neve is mutat: közéletről.
Nem szabad úgy gondolni a politikára, mint amihez nem értünk, nincs hozzá közünk. Francokat! Mindenki ért hozzá és főleg mindenkinek van köze hozzá. Hiszen a mi mindennapi életünkről szól. Rólunk, a szüleinkről, a gyermekeinkről, az unokáinkról szól.
Én elismerem és elfogadom Lánczinak azt a jogát, hogy ő úgy gondolja: a mindenkori hatalmat kell szolgálnia, mert onnan kapja a fizetését. Ez ennyire egyszerű, nem szükséges körülbástyázni Barrés, Baudelaire, Chateaubriand, Heidegger, De Maistre, Maurras, Nietzsche, Sade, Carl Schmitt idézetekkel.
Mindenki másnak azonban joga van beleszólni a saját életébe és ez a beleszólási jog nem áll meg a lakás ajtajában. Nem egy jól körülhatárolt, falakkal elrekesztett terület a miénk ebből az országból, hanem az egész ország közös tulajdonunk. A mindenkori kormánynak nem az a feladata, hogy a saját érdekei szerint rajzolja meg a határokat, ameddig jogunk van és ahonnan már nincs jogunk véleményt alkotni, beleszólni, tiltakozni.
Egészen röviden megfogalmazva: nem az országnak kell szolgálnia a kormányt, hanem a kormánynak az országot. A hatalom nem a kormány kezében van, hanem a nép kezében kell, hogy legyen. Az öncélú, korlátok nélküli hatalom pontosan oda vezet, ahol mi most tartunk. Az Orbán-klánokhoz, a Mészáros-birodalmakhoz, a központosításokhoz, az önkormányzati- és oktatási autonómia eltiprásához...
Ez így nagyjából meg is válaszol minden olyan kérdést, amit az elmúlt években feltettem magamnak és választ kerestem rájuk. Konkrétan azt, hogyan képes valaki gondolkodó lényként beállni egy hatalom – bármely hatalom – szekértolójának. Hát így. Hogy nincs köze hozzá, sőt, veszélyes és nem is feladata politizálni. Az a hatalom dolga, hogy megmondja, mit csináljunk, hogyan éljünk, miről mit gondoljunk.
Lánczi szerint az az ember, aki fizetésért dolgozik, máris elveszítette a jogát a véleményalkotásra és nem ugathat bele a politikába.
Én pedig azt gondolom, hogy a legfontosabb felelőssége mindenkinek az, hogy beleugasson a politikába. Az értelmiségnek (bárhonnan próbáljuk is meghatározni annak mibenlétét) kiemelten feladata politizálni. A politika nem valaki kiváltsága. Az éppen arról szól amit a neve is mutat: közéletről.
Nem szabad úgy gondolni a politikára, mint amihez nem értünk, nincs hozzá közünk. Francokat! Mindenki ért hozzá és főleg mindenkinek van köze hozzá. Hiszen a mi mindennapi életünkről szól. Rólunk, a szüleinkről, a gyermekeinkről, az unokáinkról szól.
Én elismerem és elfogadom Lánczinak azt a jogát, hogy ő úgy gondolja: a mindenkori hatalmat kell szolgálnia, mert onnan kapja a fizetését. Ez ennyire egyszerű, nem szükséges körülbástyázni Barrés, Baudelaire, Chateaubriand, Heidegger, De Maistre, Maurras, Nietzsche, Sade, Carl Schmitt idézetekkel.
Mindenki másnak azonban joga van beleszólni a saját életébe és ez a beleszólási jog nem áll meg a lakás ajtajában. Nem egy jól körülhatárolt, falakkal elrekesztett terület a miénk ebből az országból, hanem az egész ország közös tulajdonunk. A mindenkori kormánynak nem az a feladata, hogy a saját érdekei szerint rajzolja meg a határokat, ameddig jogunk van és ahonnan már nincs jogunk véleményt alkotni, beleszólni, tiltakozni.
Egészen röviden megfogalmazva: nem az országnak kell szolgálnia a kormányt, hanem a kormánynak az országot. A hatalom nem a kormány kezében van, hanem a nép kezében kell, hogy legyen. Az öncélú, korlátok nélküli hatalom pontosan oda vezet, ahol mi most tartunk. Az Orbán-klánokhoz, a Mészáros-birodalmakhoz, a központosításokhoz, az önkormányzati- és oktatási autonómia eltiprásához...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.