- SZABADPOLC
Szerző: Váradi András
2017.09.15.
Mindig van egy utolsó csepp a pohárban. Természetesen arról a „pohárról” van szó, amelybe az Ön egyetemének Szenátusa (90 százalékos többséggel) nem tiszta vizet, hanem a Civis Honoris Causa cím Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnöknek való adományozását töltötte. Erről sokakkal együtt nekem is lesújtó a véleményem.
Az utolsó csepp A Debreceni Egyetem közleménye a tanszéki „elhatárolódásokról” és Vajda Mihály címéről (2017. szeptember 8.) olvasásakor került a képzeletbeli pohárba. E közlemény a fenti csúfos intézkedés házon belüli bírálatáról szól. Ilyen – nem találok jobb kifejezést – lábszagú mondatokkal: „Az elmúlt egy hétben a testületi döntéssel szemben tanszéki állásfoglalásra hivatkozó egyetemi tanszékek száma 4, melyből háromban a 2013 előtti rektori vezetés tagja volt a tanszék jelenlegi első embere, kettőnek is a vezetője a korábbi rektor.” (sic!) Tehát az Önök közleménye kétségbe vonja azt, hogy kérdéses tanszékeken dolgozó egyetemi tanárok, docensek stb. a saját lelkiismeretük szerint, az egyetem jó hírét féltve adtak hangot ellenvéleményüknek. A denunciálás folytatódik: „az elmúlt tanévben – a Hallgatói Önkormányzat jelzései alapján – a tőlük függő viszonyban lévő hallgatókat, doktoranduszokat is több alkalommal tiltakozásokra buzdították, akár intézményi kezdeményezések, akár doktorandusz hallgatókat érintő törvényi szabályozás miatt”. (sic!) Az, hogy Vajda Mihály filozófusról, aki lemondott az Ön egyetemén viselt professor emeritus címéről, annyit jegyez meg a közlemény, hogy „az egyébként az intézményben évtizede kurzust már nem tartó”, egyszerűen nem kommentálható. Mintha nem az egyetemnek kellene büszkének lennie arra, hogy Vajda Mihály a rendszerváltás után az Önök egyetemét választotta.
Engem erős szakmai és baráti szálak fűznek a Debreceni Egyetemhez. Az Orvostudományi Doktori Iskola rendszeresen kér fel az onnan kikerülő, általában igen magas színvonalú PhD-dolgozatok bírálatára, a doktoranduszok szigorlati vizsgáztatására. Ez számomra mindig nagy megtiszteltetést és örömet jelentett, nagyon sokat tanultam ezeken az alkalmakon. Azt remélem, én is elfogadható színvonalon végeztem el a munkát – máskülönben nem kértek volna fel újra meg újra.
Legnagyobb fájdalommal ezt a kapcsolatot kénytelen vagyok megszakítani addig, amíg a fenti gyalázatos döntést az Egyetem vissza nem vonja. Egészen biztos vagyok abban, hogy debreceni barátaim megértik elhatározásomat.
A Szenátus fenti döntésével mindenkit felmérhetetlen kár ért. Én most azokra a tehetséges, frissen doktorált, illetve doktoráló ifjú tudósokra gondolok, akik a világ kiemelkedő kutatóintézeteibe kívánnak néhány éves posztdoktori ösztöndíjat megpályázni. „Hm, ez az ifjú kutató arról az egyetemről jönne, ott szerzett PhD-t, ahol Putyint díszpolgárrá fogadták..., talán válasszunk egy másikat egy nem kompromittálódott egyetemről.” Nem gondolom, hogy Önt ez a veszély különösebben foglalkoztatja, de merem remélni, hogy az érintettek átérzik ennek súlyát.
Kérem, hogy levelemet juttassa el az Orvostudományi Doktori Iskola vezetőinek.
Az Ön által viselt stallumnak kijáró tisztelettel,
Váradi András
az MTA doktora, az Academia Europaea tagja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.