Szerző: JÁMBORANDRÁS
2017.09.22.
A Magyar Nemzet interjújában Tarjányi, aki most indít mozgalmat azért, hogy létrejöjjön az ellenzéki összefogás, és sikerüljön a kormányváltás, az alábbiakat mondta arról, hogy leszedetett egy cikket, mert az egy átvett anyag volt, és ő csak saját anyagokat akar látni az újságjában, és mert az anyag eredetileg Simicska Lajos lapjában jelent meg:
“Ha akarnám, csak hétfőn, szerdán és pénteken jelennének meg cikkek az oldalon, mert ez az én újságom. Feltehetek és levehetek anyagokat, senki sem tudja megakadályozni. A végén leraktuk, majd betelefonáltam és levetettem a cikket csak azért is. Később leültem a kollégákkal, ők arra kértek, többet ne csináljak ilyet, ebbe beleegyeztem. Végeredményben tehát nem Orbán Viktorról szólt ez a történet. Kakaskodás volt, de a lázadást mindig le fogom verni. Én vagyok a tulajdonos, és a szerkesztőségi folyamatokba nem szólok bele, de ez egy érzelmi ügy volt.”
Bárcsak Orbán Viktorról szólt volna a történet, ahogyan sokan értelmezték. De ez sokkal többről szól. Arról az elcseszett tőkés hozzáállásról, hogy a tulajdonos birtokol, tehát az van, amit ő mond, a munkavállaló semmibe van véve. Pedig ugye egy újság nem olyan mint a fröccsöntött barbi gyár, hogy mától az a fogyasztói igény, hogy 20%-kal nagyobb melle legyen a barbinak, akkor nagyobb melle lesz. Itt vannak olyan szempontok, amelyek jó részét egyébként a Médiatörvény is rögzíti, hogy a legfontosabb érték a tájékoztatás, hogy a demokratikus működés alapköve a szabad sajtó, hogy minimálisra kell szorítani a külső beleszólás lehetőségét a szerkesztőségek életébe. Vagyis összességében arról van szó, hogy attól még, hogy valaki tulajdonol egy lapot, nem pakolhat bele és vehet ki azt, amit akar...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.