TUDOMÁNYOS ILLIBERALIZMUS

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Csillag István
2017.08.09.

Amikor a mai Momentum Mozgalom vezetői megszülettek, az egyetemi oktatásban már nem volt kötelező tantárgy a tudományos szocializmus. Addigra a szocializmus, a szocialista rendszer sem létezett, így okafogyottá vált annak a tanítása, hogy milyen is lesz, amikor kifejlődik. A tudományos szocializmus oktatása az 1960/61-es tanévben történt bevezetésétől 1990-es beszüntetéséig alig harminc évet élt meg. Ennek mintájára jó esély van arra, ha a nyertes választás után a győzők, akarom mondani a Viktorok a 2018/19-es tanévben bevezetik az etnikailag homogén magyar illiberális állam, leánykori nevén a maffiaállam hivatalos ideológiájaként a tudományos illiberalizmust, az se fog többet megélni. A Momentum Mozgalom vezetői gyerekeinek már más bornírtságot kell majd tanulniuk, esetleg azt, amit győztes, a nemzetállamba szorult szüleik kitalálnak majd nekik.

Nem látom sok értelmét annak, hogy kimerítően ismertessem a tudományos szocializmus mibenlétét. Csak arra szorítkozom, hogy azoknak a viszonyoknak, törvényszerűségeknek a tárházaként szolgált, amelyek a jelenben még nincsenek, de majd a jövőben – ha felépül a szocializmus - mennyivel magasabb rendű, gazdagabb életet, nagyobb jólétet eredményeznek, mint a már most is gyorsabb termelékenységet, magasabb egy főre jutó fogyasztást, nagyobb egy főre jutó kibocsátást elérő kapitalizmus. Mondhatnánk egyszerűbben: ez volt a kábítás trükkje.

A lassan formálódó tudományos illiberalizmus ennél lényegesen földhözragadtabb lehet, mert azokat a tételeket tartalmazza majd, amitől várható az etnikailag homogén nemzetállamban a választók közötti közösségi összetartás: az illiberális hatalom megmaradása. A hatalom-megmaradás törvényének tárházába kukkanthatunk be Bonaparte Napóleon mondásából indulva ki: „Semmi sem tudja jobban szolgálni férfiak összefogását, egységét, mint a félelem és az érdek.” Ennek jegyében oktatni fogják, hogy akkor lehet megdönthetetlen az illiberális állam urainak hatalma, ha az állam tenyeréből táplálkozó és ezért arra szavazni akaró kevesek mellett a többi választó választásokon való részvételi szándéka elenyészik. A tudományos illiberalizmusnak ez a tétele a „public choice” iskola felfedezésén alapul, amely szerint az egyetlen választó erőfeszítésétől várható előny/hozam elenyészően kicsi, ezért a választók alapvetően racionális megfontolások alapján vesznek részt a választásokon. Akkor mennek el, ha az uralkodó csoport hatalomban tartása az érdekük, vagy, ha a hatalmon lévők ereje hanyatlik, és megnyílik a lehetőség a szavazatok egyesítésével az elküldésükre. Ebből következően a tudományos illiberalizmus első tétele szerint mindig erőt kell sugallni. Az erő (látszata) pedig még az előtt elrettenti a hatalmon lévők megdöntésétől az ellenük szövetkezőket, mielőtt az elenyésző szavazatok összegyűjtése elkezdődött volna...

ITT OLVASHATÓ