Szerző: Fábián András
2017.08.21.
Amerikai elnökválasztást nyerni nem könnyű, amerikai elnöknek lenni még nehezebb. Különösen, ha az ellenfél egy olyan tapasztalt, ismert és okos politikus, mint amilyen a Demokrata Párt jelöltje, Hillary Clinton volt. Már Bill Clinton elnöksége idején mondogatták, hogy az igazi ész a családban nem Bill, hanem Hillary. Az persze nehezen érthető, hogy egy ennyire felkészült és okos asszony miért adott olyan ostoba, piti támadási felületet maga ellen, mint a magán- és az állami levelezés összekeverése. Mint ahogyan még kevésbé érthető James Comey (ex) FBI igazgatónak a választások végjátékában felvállalt tudathasadásos akciója. Van okunk feltételezni, hogy Comey nélkül Trump soha nem lett volna elnök, és Trump elnöksége nélkül még ma is Comey lenne az FBI igazgatója. Nagy itt a katyvasz.
Persze, nem csak ebben az ügyben sok a kérdőjel. Trump elnökségének első napjától ott lebeg a kérdés, hogy mekkora szerepet játszottak az oroszok, jelesül, az orosz titkosszolgálat, abban, hogy ez a sárga hajú, vörös képű, finoman szólva is bővérű pénzember, háta mögött egy duzzogó first lady elfoglalja a Fehér Házat. A kérdőjel olyan jól működik, hogy sorra üti ki Trump megingathatatlannak tartott harcostársait és szövetségeseit. Elsőként Michael Flynn volt nemzetbiztonsági főtanácsadó követte a lemondott FBI igazgatót, akit éppen Comeynak kellett volna megvédenie a vádaktól az ellene folyó vizsgálat folyamatában. Flynn, akit a nyomozás eredményeként akár öt éves börtönbüntetéssel is jutalmazhatnak, mára már vádalkura is hajlandó lenne, miután a Szenátus Hírszerzési Bizottsága minden részletre kiterjedő vizsgálatot tartott szükségesnek az ügyében. Ma ott tartunk, hogy Flynn nem csak rendszeresen és bizalmas körülmények között találkozott orosz hírszerzőkkel, de pénzt is fogadott el orosz forrásokból. Ma már bizonyosságnak látszik, hogy Trump legbelső köreiből nem volt ő ezzel egyedül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.