Szerző: PuPu
2017.08.23.
Mégis, a jelek azt mutatják, hogy - hacsak nem történik valami hihetetlen fordulat - Orbánék alakíthatnak ismét kormányt, mert szavazótáboruk egységes, míg a kormányváltást akarók még véletlen sem képesek arra, hogy közös jelöltre szavazzanak.
Hogy túl okos nép lennénk, ezt azért nehéz lenne rólunk állítani, még ha büszkék vagyunk is Nobel-díjasainkra, akik természetesen csak ebben a minőségükben a mieink, mert egyébként csak velünk élő zsidók, akiket csak egy kunkori szőrszál választ el - egyelőre - a migránsoktól.
Az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy a hozzáállás nem marad reakció nélkül, és a magyar zsidók egy része ennek következtében válik Magyarországon élő zsidóvá, ami nem egyértelműen pozitív fejlemény...
Mindenesetre csodálkozni azon, hogy itt tart ez az ország, minimálisan is naivitásra vall.
Magyarország arról nevezetes, hogy, bár rengeteget pofázunk a nemzet egységéről, a magyarságunkról, mégis ebben az országban tízmillió kis Magyarország él, sziget-emberkék a szökőárban.
Itt mindenkinek saját túlélési stratégiája van, melynek lényege az, hogy mindig és minden körülmények között jól kell járni, nem kell senkire és semmire sem tekintettel lenni, az a tied, amit megeszel, meg kaparj kurta, neked is jut.
Óriási tévedés volt itt a termelőeszközök társadalmi tulajdonára rendszert építeni, hiszen az első adandó alkalommal szétszereltük a közös traktort, és csak az Úr mentett meg bennünket attól, hogy ne vigyük haza a paksi atomerőművet is uránrudanként, de ez a meccs persze még nem lefutott.
Hogy itt valaki belássa, hogy az ország akkor jut előre, ha másnak is jut valami, olyan istenfia nincs, itt csak az számít, hogy nekem legyen, oszt tőlem bátran felfordulhat a szomszédom, miért volt élhetetlen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.