SZAVAZUNK ÉS SAVAZUNK?

KOLOZSVÁRI SZALONNA BLOG
- VENDÉGÍRÁS
Szerző: Pájer Csaba
2017.08.23.

Hol volt, hol nem, de egy másik érában ama bizonyos „cukkernácik” – akik akkor még nem voltak olyan cukik, viszont sokkal „nácibbak” igen – akkori második számú vezetője és arcza, bizonyos Morvai Krisztina emelte be a köztudatba a „Magyarország a magyaroké” szlogent. E kifejezés egy átvitt értelmű cigány-zsidózás volt, lényegében két hónap alatt sikerült üresre koptatni. Ám annyira nem volt rossz ötlet, az Egyélőisten ugyanis azóta szorgosan lapátolta bele a tartalmat, úgy mint „nemzetállamok ejrópája”, „erős és büszke ország” és „etnikai homogenitás”.

Magyarország a magyaroké. Csakhogy – már ha igaznak tartjuk az állítást – visszafelé is igaz: Románia a románoké, Szerbia a szerbeké, Szlovákia a szlovákoké, és Ukrajna – bármennyire is fáj ez most a putyinista széljobbosainknak, de – az ukránoké. Mert erős és büszke nemzetállamok, és etnikai homogenitás. Ugyi. Az egészben persze az a legviccesebb, hogy egy olyan közegben fejtegette az erős és büszke, homogén magyarság eszméjét az a drága, ami történetesen egy másik országban és igen csak kisebbségben van. Ezt csak úgy emlékeztetőül mondtam, lapozzunk.

Van itt nekünk egy aktuálpolitikai problémánk, amiből megint sikerült egy nemzeti-érzelmi ajvékolást összekovácsolni az Egyélőisten szolgáinak, hogy a kormány és haveri köre ismét rúghasson egyet a Zellenségen (azaz mindenkin, akik nem Ők). Nevezetesen kiderült néhány napja, hogy a magyarországi népességünk tetemes hányada ellenzi, hogy a határon túliak szavazhassanak a magyarországi országgyűlési választásokon. Szokás szerint egy nagyon összetett problémáról van szó, amire persze a már ezerféle módon szénné sz*patott magyar társadalom csípőből tüzel...

ITT OLVASHATÓ